Radnai István: HOFMANNSTHAL-PARAFRÁZIS

szívem dobol nem csendesül még

 

"Mert akkor mindezeknek

a szépségeknek - meddőn s hasztalan -
oly vágyban adtam át magam, szegény,
mint most hajadnak adom át magam,
s e fénynek itt, szemöldököd ivén!"

Hugo von Hofmannsthal: Orcád

(Jékely Zoltán fordítása)

 

csorgott nyálad édes álmod

vágyad nem duzzasztja melled

ahol illatos tej zsír-forrása termett

gyermeknek férjnek szeretőnek csábos

 

nézek az arcra árnyak rajta

fénnyel s illattal kergetőznek

hogy hozzád érjek meghajlok előtted

szuszog pihenve hívogat az ajka

 

de íme hol vagy párnád nyargal

versenyezhetnék-e széles szárnyaiddal

előbb még izzadt testem volt a paplan

 

szívem dobol nem csendesül még

közel vagy mégis messzi emlék

fáj már az éj magamból így kilépek halkan

 

 

 

Kép forrása

 

Radnai István


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#7. 2011. április 10. 02:30
Gratulálok kedves István.
rapista
#6. 2011. április 6. 08:14
köszönöm a kedves és értő kommenteket, Mindenkit szívesen látok!
zsuzsahorváth
#5. 2011. április 3. 20:39
Fájó emlékek szép szonettje...
Üdv zsuzsa
kréker
#4. 2011. március 30. 20:05
Nagyon erős szonettet írtál.
Üdv
kréker
Answer
#3. 2011. március 28. 19:33
Tartalmas.
Kedvelem az elvont képeidet.
Ezt a szonettet is szívesen olvastam!
Balage
#2. 2011. március 28. 15:56
Ez jó!
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek