Puszi úr, a két árva és a temető

...Puszi úr kalandjai folytatódnak...

 

 

Még a háború előtt történt, hogy Rezső bácsi, Puszi úr édesapja, aki már jóval túljárt élete delén, betársult Salamon úr mellé az Aranysárkány nevű kocsmába. Sokan bolondságnak tartották kocsmát venni a temetőkert közelében, de Salamon Ármint sem ejtették a feje lágyára, mikor megvette a rozoga épületet. Fél éven belül kicsinosította, új berendezést és pultot csináltatott, kis asztalokat tett az utca felől, az udvaron meghagyta a lonc befutotta öreg pergolát, és láss csodát, hamarosan felfuttatta a forgalmat. A bejárat feletti elaggott cégtáblán öreg sárkány kémlelte a kisvárosi eget, aranya patinává kopott, ám betűi büszkén hirdették, sört, bort és pálinkát kínál a kiszáradt torkoknak. A közeli temető foghíjas kerítésén öreg fűzek könyököltek, ciprusok meredtek vádlón ujjként az égre, ám ez lényegesen nem befolyásolta a kocsma törzsközönségének lelkiállapotát. Bizony, rövid időn belül bebizonyosodott, Salamon Ármin és Rezső bácsi jól gondolkodott, sokan betértek a temetőből egy búfelejtőre a szomorú esemény után, bár egyszer az ellenkezője is megesett.

Az történt, hogy Bubánszki úr, aki félállásban kommunista volt, még temetés előtt belépett egy szíverősítőre, mert meghalt az anyósa, és ezt az újságot szerette volna megosztani Rezső bácsival. A megboldogultat ismerte a fél város, ritka szekáns teremtés volt, ehhez képest a kocsma törzsközönsége melegen gratulált a hír hallatán, és egyöntetűen megállapították, ideje volt már, hogy elpatkoljon a vén boszorkány. Megvolt a temetés, aztán estére, mire nyugovóra tért a ház, Bubánszki úr dörömbölést hallott. Álmosságtól vaksin nyitott ajtót, és rémülten felkiáltott, jesszus, visszajött a mama. Összeszaladt a ház, de kiderült, csak a megboldogult ikertestvére érkezett meg Pélpusztáról, aki lekéste a temetést. Innentől fogva Bubánszki úr törzsvendég lett az Aranysárkányban, álmatlanságát frissen csapolt sörrel orvosolta, unikummal bélelve. Amire Salamon Ármin azt mondta, ez olyan, mintha valaki tortát enne húslevessel, mert köztudomású, hogy mind a kettő mennyei, de keverni nem tanácsos.

Teltek az évek, aztán Puszi úr édesapja is felköltözött a mennyei söntésbe csaposnak, és mindenki természetesnek vette, hogy fia veszi át a helyét. Nehéz, háborús idők jártak akkoriban, megcsappant a kocsma közönsége is, ezért Salamon Ármin kitalálta, csábító, fehér asszonykarokkal csalogatja be a hétköznapokba belefáradt férfinépet. Egy napon rézvörös hajú, ibolyaszemű asszony koppantotta le kissé kopott bőröndjeit a söntés előtt, nagyot szusszant, körbenézett, és azt mondta, igazán levakarhatná valaki a légyszart az ablakokról, alig lehet kilátni.

Így került az Aranysárkányba Hankó Malvina, aki felvidékről utazott idáig, hogy megszépítse a kocsma, a tulajdonosok és a búfelejtők életének hétköznapjait. Rövid időn belül egészen szépen berendezkedett a padlásszobában, otthonosan dirigált Puszi úrnak, és nem akadt emberfia, aki ellentmondott volna neki.

Érkezése egész lavinát indított el, a tisztára sikált ablakok új függönyöket kaptak, vasalt terítő került az asztalokra és tilos volt a padlóra köpni. Ezek után már senkit nem lepett meg, mikor két nap után Salamon úr is új nyakkendőt kötött. A forgalom megnőtt, sokan csak azért tértek be, hogy Hankó Malvina kék szemébe nézzenek, karjának remegő teltségét lessék, mikor a sört csapolja, vagy kezének együtt érző simítását érezzék vállukon egy-egy temetés után.

Békességben teltek a napok, de semmi nem tart örökké (ahogy a komáromi cserepes mondotta, mikor másnap ledőlt az új kályha), mert a háború beleköpött a levesbe.

Egy este, zárás előtt Bubánszki elvtárs verte meg az ablakot, és figyelmeztette Salamon Ármint, jobb lesz búvóhelyet keresni, vagy megszökni, mert rossz világ jön a másvallásúakra. Rövid tanácskozás után Puszi úr javaslatára Salamon úr döntött. Egyedülállóként összeszedte kis culibuliját egy kézitáskába, és felköltözött egy rejtekkamrába a padlásra. Kicsit füstös és szűkös volt a hely, ott a kémény szomszédságában, barnapiros oldalasok és sonkák merengtek a szegen, de jelentősen enyhített a helyzeten Hankó Malvina gondoskodása, aki naponta háromszor meleg étellel és jó szóval látta el. Puszi úr egy hétig panaszolta fűnek-fának, üzlettársa mily csúfosan lépett le a bevétellel, itt hagyva őt nyakig adósságban, Hankó Malvina meg a kofáknak újságolta a piacon szökése történetét. Hiába, nincs jobb hírvivő az asszonyoknál és a részegeknél.

Elég az hozzá, hogy nem keresték többé Salamon Ármint, viszont égre-földre keresték pár hónap múlva Szedlacsek Pepit, aki fűtő és mindenes volt a nyilas pártházban. De addig történt pár dolog.

Hankó Malvina látogatásai testben-lélekben megerősítették Salamon urat, vigasztaló szava és keze elsimogatta a rémeket. Megnyitotta szívét és ágyát az üldözött előtt, és ebben az sem gátolta, hogy akkoriban Salamon Ármin kora szerint bízvást apja lehetett volna. Ám Hankó Malvina nagylelkűsége más irányába is megmutatkozott.

Ekkor volt az, hogy a front közeledtével Szedlacsek Pepi, ki Puszi úr édes unokatestvére volt anyáról, és mindenesként a nyilas pártházban ügyködött, egy reggel, még nyitás előtt, bebocsátásért könyörgött. Puszi úr és Malvina meghallgatta, majd rövid tanácskozás után berakták Salamon Ármin mellé a kamrába. Mit csináltak ott ők ketten, addig a pár hónapig, míg köröttük dúlt az őrület, emberfia meg nem mondaná. Hankó Malvina igazságosan megosztva erejét és ölelését, egyformán etette és ápolta a két bujdosót, egészen addig, míg Salamon Árminnak egy éjszaka hamis papírokkal sikerült az óhazába menekülnie.

Közeledett a front, és Hankó Malvina is megvívta addigra a maga csatáját, mert két hónapra rá, hogy Szedlacsek Pepi nyugatra szökött, Puszi úr kezei között félig kivérezve ikreknek adott életet.

Kék szemekkel hunyorgott a leányka, szája kiköpött Szedlacsek, ám a kisfiú kissé elálló fülei meg Salamon Ármint idézték.

Ám ez mind nem fontos, mert Hankó Malvina sajnálatos halála után Puszi úr sajátjaiként szerette és nevelte őket.

Tudják, ott az Aranysárkányban, a temetőkert mellett.

 

 

 

Folyt.  köv...

Előző rész...

Első rész...

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#13. 2012. július 27. 14:15
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Mara
Csilla
#12. 2012. július 26. 20:55
Szenzációs ez a kocsmás, temetős történet is.
De jó, hogy ezzel nem ért véget Puszi úr pályafutása! Várjuk a folytatást (azt hiszem, mondhatom többes számban).
katuska
#11. 2012. július 26. 20:46
...köszönöm!
...folyt.köv. :))
előzmény: harunalrasid hozzászólása, 2012. július 26. 13:48
harunalrasid
#10. 2012. július 26. 13:48
ez naggyon teccik! olyan jó húzása van, ez ember várja a következő részt!
katuska
#9. 2012. július 26. 13:47
...nagy vagy Balage :-)...
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. július 26. 08:38
Balage
#8. 2012. július 26. 08:38
Remélem, jól fűzögettem ;o)
előzmény: katuska hozzászólása, 2012. július 25. 19:32
Mara
#7. 2012. július 25. 20:33
Visszatérek, remélem hamarosan: Mara
katuska
#6. 2012. július 25. 19:32
Köszönöm, Balage!
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. július 25. 11:16
katuska
#5. 2012. július 25. 19:31
Köszönöm szépen! Sokat számít nekem a véleményed.
K.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. július 25. 10:36
Balage
#4. 2012. július 25. 11:16
Igazad van, én meg vártam a mostani megjelenést :S
Délután megpróbálom összefűzni őket...
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. július 25. 10:36
Eliza Beth
#3. 2012. július 25. 10:36
Ez megint nagyon jó lett. Katuska, le a kalappel előtted!

Ui.: Az összefoglaló az előző rész alatt van, az egyik hsz-ben, én láttam! :-))
Balage
#2. 2012. július 25. 09:33
Tetszett. Grat!

U.I.:
Úgy emlékeztem, hogy kapunk összefoglalót az eddig megjelentekről :)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek