Prága-Színház-Szerelmek

Séta-regény egy misztikus városból

 Három motívum fonódik össze a regényben. Maga Prága városa - ami egyben a helyszín is -, szépségével, otthonosságával és nem utolsósorban, sőt hangsúlyozottan misztikumával; a szerelem; valamint a színház világa. Fikciós történet, de akár „útikönyvként" is bátran használható, mert végigvezet minden jelentős helyen, oldalról-oldalra követve valóban megismerkedhet az olvasó a várossal. A szerző azonban nem csak a hagyományos turistalátványosságokat mutatja meg. Több évtizede ismeri, szereti, tanulmányozza Prágát. A cselekmény során saját felfedezésre is csábít, és sokoldalú ismereteket próbál nyújtani szinte észrevétlenül irodalmáról, művészetéről, történetéről is. Séta-regény, mert a főhőssel prágai sétái alatt történnek meg az események, s azért is, mert akár magunkkal is vihetjük ottani sétáinkra és elolvashatunk egy-egy fejezetet, megpihenve közben.

RÉSZLETEK - I.

 Járta a várost, amelybe évtizedek óta szerelmes volt, ahol előző életében, ha van ilyen, talán élt is egyszer. Sokadszor is lenyűgöző újdonságként nézte a folyót, a talán nem is létező, kanyargós, imádott, elátkozott, elfeledett, és újra megtalált utcácskák fölé nyújtózkodó várat, az álmodozó háztetőket. Sokadszor bódította el történetével, szépségével, illatával. Szédülten csavarogva látogatta újra a kedves helyeket, a turisták által is ismerteket és azokat, amelyeket maga fedezett fel, csak neki tárták fel titkukat. Mire elszánta magát, hogy másnapig búcsút vegyen tőlük, már nagyon elszaladt az idő. Sietve érkezett a Nemzeti Színházhoz. Az Eladott menyasszonyt játszották az "Arany Kápolnában", a Moldva partján. Egész nap Smetana dallamai zsongtak a fejében... A Národní třídá-n a szokásos forgalom zajlott. Jöttek-mentek a piros villamosok a színház előtt, át a Malá Strana-ra. Kivilágított, bekanyarodó ablakaik egyikében látta meg a lányt. Első pillanatra érezhető légköre volt, és ezt olyan kevés lányról lehet elmondani. Nem tudta a szemét levenni róla. Nehezen sikerült jegyet szerezni erre az estére, örömmel készült rá, most mégis elterelődtek a gondolatai. Rádöbbent, hogy délután, éppen valahol Smetana szobránál már látta ezt az arcot. Akkor nem tetszett. Valami furcsa, idegen vonás volt rajta. Valami szabálytalan. Fiatalsága ellenére mintha már igen nagy kort ért volna meg. A szeme pedig mintha azt mondta volna: - Még találkozunk. Dolgunk van egymással. És most megint itt van... Egy járókelő takarta el előle egy pillanatra a villamost, s mire újra rálátás nyílt, üresen bámult rá az ablak. Senki sem ült mögötte. Délután is ilyen hirtelen tűnt el, de most bánta... Közben mintha egy hang egyre sürgette volna: - Menj be, menj már! 

 A zenekar befejezte a hangolást, a fények lassan kihunytak, felcsendült a bájos és sziporkázó nyitány. Elkezdődött az 1866-ban született cseh nemzeti opera előadása. Szerette a cseh kultúrát, történelmüket, irodalmukat, zenéjüket. Figyelni próbált. A falu fiatalsága a vendégfogadó előtt szórakozott. Csak Mařenka ült szomorúan, mert szülei olyasvalakihez akarják adni, akit nem szeret... Jólestek lelkének ezek a dallamok. Valami mégis zavarta. Mařenka arcvonásaiban meglepve fedezte fel újra Őt. Már így emlegette magában, önkéntelenül is nagybetűvel. De hogyan lehetséges ez? Hiszen nem szállt le a villamosról, ebben biztos volt. Csak fokozta a rejtélyt, hogy tisztán és határozottan hallotta, amint az ének lélegzetvételnyi szüneteiben őt szólítja a lány, s ettől valami egészen furcsa, még soha el nem hangzott és megismételhetetlen, egyedül erre az estére érvényes és egyedül neki szóló variációi hangzottak el az opera jól ismert áriáinak. Az előadás végén megkereste a művészbejárót. Beszélnie kell vele! Nevetgélve, nagy zajjal jöttek ki az előadás szereplői. Valami ünnepe volt ma egyiküknek, és közös ünneplésre készültek, már megelőlegezve a jókedvet. Kis tanakodás után elkanyarodtak a Vencel tér irányába, elkésve futott még utánuk valaki, s azután nincs tovább... Nem volt közöttük. A harmadik eltűnés. Ekkor már egészen izgatott volt. Prága mindig is hatott rá titokzatos világával, kísérteteivel, látomásaival, s mindazokkal az írókkal, akik fogékonyságát misztikumának szépsége iránt csak fokozták, de ami most történt, az egészen más volt, hisz ezúttal maga is tevékeny szereplőként keveredett érthetetlen, megfejthetetlen és a város eleven lényéből fakadó eseményekbe.

 Teljes volt az élete. Sohasem unatkozott. Mindig igyekezett a maga normái szerint élni - betartva az elkerülhetetlenül betartandó konvenciókat és társadalmi elvárásokat - de csakis azokat, és fittyet hányva rájuk, ha a belső hang azt mondta, ne törődjön vele, mi az általánosan elfogadott, - amit tenni akar az jó, az szép, olyat adhat vele magának - esetleg valaki másnak is, - amitől mindketten többek, gazdagabbak lesznek. Fárasztotta, és zavarta a kisszerűség, a földhözragadt gondolkodás - a zömében ilyen tulajdonságokkal és mentalitással rendelkező emberekkel nem tudott mit kezdeni. Nem bántotta, még csak nem is nézte le őket, csak nemigen vett tudomást róluk. Az ő világa más volt. Ebből - bár meglehetős ritka alkalmakkal, inkább csak a szabályt erősítő kivételként - adódhattak kisebb konfliktusok, meg nem értések, de ezek sem téríthették el életfilozófiájától. Aki értette miről beszél, annak talán azt is mondhatta volna magáról, hogy kicsit olyan ő, mintha Szerb Antal Mihálya, Ervinje, Szepetneki Jánosa, Ulpius Tamása és Évája lenne összegyúrva benne. De a hatodik - Erzsi -, ő nem! Alapvetően komoly, sokak által szomorúnak hitt (mekkora tévedés!) természete ellenére mindig is tele volt életörömmel. Rettenetesen szerette, és tudta is élvezni az élet minden szépségét, szürke hétköznapokon is találva örömforrást a maga számára. És az Élet is kedvelte őt, gazdagon tárta elé az örömöket. Bizonyos volt benne, hogy a ma történtek nem a Véletlen jókedvének voltak pajkos játékai... Érezte, hogy meg fogja fejteni a titkot, de azt is érezte, hogy nem szabad siettetnie, erőltetnie, görcsösen keresnie semmit. Nem kell mást tennie, mint ugyanúgy járni-kelni a városban, mint máskor, mint eddig - s eljön majd az idő.

 

 

Folyt köv...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gárdonyi Géza Színház - Blog
#3. 2011. április 9. 00:28
Örülök neki és remélem, hogy a folytatás is tetszeni fog.
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 8. 13:19
Balage
#2. 2011. április 8. 13:19
Ez eddig tetszik... Kíváncsi vagyok, mi kerekedik majd ki a történetből ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek