Pók

A kis pók hamar eltűnt

Pók

 

A minap reggel különös jelenségre bukkantam. Az asztal melletti szék és a fotel karfája között szép kis pókháló feszült, és ahogy a reggeli napfény rálesett, a legapróbb részletekig megfigyelhettem. Az első pillanatban lenyűgözött az e pók-mérnöki alkotás. A felső és alsó "tartókötél" pontossága, célszerűsége, a pókháló "hálózatának" abszolút tökéletessége, a méretek teljes kidolgozottsága és megvalósítása, a részek és az egész szédítő harmóniája. Így, a reggeli álmélkodásomban valami csúcsteljesítmény benyomását keltette.

Középen egy kis pókocska húzta meg magát - aludt-e, vagy feszülten figyelt, nem tudhattam. Talán pályakezdő pók lehetett, mert a mérete szerint igencsak picurka volt. Lehet, hogy ez volt a vizsgamunkája, és várta a pók vizsgabizottságot. De, emberi szemmel a tökéletesség volt maga ez az alkotás, részleteiben és egészében nézve is. Ha én vagyok a vizsgabizottság, máris a jeles ki van osztva.

Hol tanulják a pókháló készítést a pókok?

Nem vagyok e tárgykörnek nagy tudója, de annyit tudok, hogy ösztönös viselkedésről van szó, amikor hálót készít, ösztönösen cselekszik. Az élete múlik rajta, hogy tökéletes munkát végezzen, nem egyedi "szorgalom" motiválja a cselekvését, hanem évmilliók alatt kialakult ösztön-láncolat eredménye e tökéletesség. A gének szintjén van elraktározva e "tudomány", a kis pók nem is tudja, hogy dicsekvésre méltó az alkotása. Ha én nem  veszem észre és nem minősítem tökéletesnek az alkotását, attól még az, ami.

A számtalan pókháló is mind tökéletes alkotás, ami a legyek, kicsi bogarak elfogására készül, és ez által gazdájának élelmét - létfenntartását - szolgálja. Csak az ember világában létezik tökéletesnek minősített alkotás, a természetben minden úgy tökéletes, ahogy van. A falevél, a fa,az erdő, az agancs: az tófea. Trófeaelbíráló bizottság nélkül is

Mert csak a tökéletes számít, a hanyag, elfuserált alkotás nem létezik, mert aki, vagy ami ilyent készít, az nem maradhat fenn. Még meg sem születik, máris éhen hal, mert a természet törvényei nem teszik lehetővé a tökéletlen, vagy hanyag munkát, a természetben nincs rá szükség.

Percekig bámultam a kis pók mesteri alkotását, de aztán a józanész és az álmosság elmúlása hatására egy pillanat alatt szétkaptam a michelangelói alkotást. A kis pók hamar eltűnt, én meg a háló maradványokat sopörtem el azon nyomban. Még az kéne, hogy a szomszéd vagy valaki idegen meglássa a pókhálót! Ennyire elhanyagolt állapotban még sincs a lakásom!

Másod vagy harmadnap megint ott volt a "műalkotás".

Most nem sütött be a nap, nem volt olyan a megvilágítás, hogy szembetűnt volna a pókháló művészi kivitelezése, és én is morcosabb voltam valamiért. Egyből leromboltam a hálót, és eszembe villant: pár éve pókcsípés okozta a térdem alatti fájdalmas sebet. Valami különleges kenőcs kellett a kezeléséhez, és a seb nagyon fájdalmas volt. Az kéne, hogy ezek a harapós dögök behálózzák a lakásomat, elszaporodjanak s végül megegyenek engemet is!

Ösztönösen a kis pókra léptem és eltapostam.

Nem tudom, milyen fajta volt, ami azt a sebet okozta, de az orvos azt mondta, valószínűleg pók csípéstől lett.

Most a kis pók lett hirtelen haragom áldozata.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek