Pite és az igaz barátság

Mese Pitéről, a kis sünről, aki megismerte az igaz barátság titkát.

 

 

Lapozzuk fel a lexikont. Nyissuk ki az „s" betűnél, és keressük a sün szót. „A keleti sünt leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. Főleg a mesékben szerepel gyakran a régies sündisznó elnevezés is. Egyéb népies nevei a sül és a tüskésdisznó." Találunk még olyan megállapításokat, hogy magányos, nehéz megközelíteni és barátságtalan. De mi van, ha nem hiszünk a lexikonnak. Mi van akkor, ha vannak másféle sünök is? Ahhoz, hogy eldöntsétek, hallgassátok meg a mesémet.

Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi vidéki városkában, pontosabban a városka szélén egy parkban élt egy süncsalád. Ez egy teljesen átlagos süncsalád volt, papasün, mamasün és négy süngyerek. Három sünleányzó: Habcsók, Tortácska és Szilvácska, valamint egy sünfiú: a kicsi Pite. Egész nap gyűjtögettek, takarékoskodtak az élelemmel, szóval semmi különös, egy átlagos sünélet.

Mikor befejezték a napi munkát, a sünszülők elvonultak pihenni, a sünleányok játszadoztak, de Pitének sehogy nem akaródzott játszani a csupa lányos játékot, mint makkbaba készítés, vagy sártorta sütés. A mi kis Piténk a maradék szabadidejében felmászott egy kidőlt farönk legmagasabb csúcsára, és onnan fürkészte a tájat, hátha véletlenül megpillant egy másik sünlegényt, és akkor meg van mentve, akkor vége az unalomnak, és akkor... de hiába, a barát csak nem jött, ő pedig egyedül szomorkodott a parkban.

Egy napon, mikor épp a szokásos napi gyűjtögetést végezték, Pite furcsa zajra lett figyelmes. Mintha nevetés lett volna, de nem ám olyan illendőségből való nevetés, amit Pite eddigi életében hallott, hanem valami más, hangosabb és sokkal inkább nevetés, mint bármely nevetés a világon. Kis hősünk lopakodni kezdett a hang irányába, ám egyszer csak ismerős szavak csengtek a fülébe:

- Pite! Semmi csavargás, míg nem fejeztünk a munkával - dörögtek apja szavai.

- De apa... Én csak...- szipogta Pite.

- Semmi de! A munkának haladnia kell! Nyakunkon a tél... - válaszolt sünpapa.

- Hiszen még csak július van - mormogta orra alatt Pite, de belátta, jobb, ha apjára hallgat, mert ráfázik.

Aztán lejárt a kiszabott idő, Pite pedig, az uzsonnáról is elfeledkezve rohant abba az irányba, ahonnan a hangokat hallotta. Óvatosan egy bokor alá kúszott, mert hát azért sose lehet tudni, aztán mikor meglátta, hogy két fura szerzet játszik, kirohant a bokor alól, és megkérdezte:

- Fiúk játszhatok én is?

- Nézd egy kefe! - kiáltotta Ribizli, a kiscica.

- Kefékkel nem játszunk! - ripakodott rá Szamóca, a tacskó.

- Takarodj innen! - ordították mindketten, és kavicsokat dobáltak utána.

A kissün pedig könnyeitől fuldokolva elindult hazafelé. Szomorú napok következtek. Pite igencsak szótlan volt, családja hiába tudakolta, mégis mi baja lehet, ő csak egyet hajtogatott:

- Hagyjatok békén...

Majd munka után kiment a bokor alá, ahol először megpillantotta az idegeneket, és leste önfeledt játékukat. Ribizli és Szamóca látták, hogy ott kuporog a kefeszerű valami a bokor alatt, de ügyet sem vetettek rá.

Múltak a napok, a hetek, a cica és a tacskó már kezdték megsajnálni Pitét. És egy napon...

- Kefe! Gyere ki!

- A nevem Pite, nem vagyok kefe! - suttogta a kissün, de azért csak előbújt.

- Volna kedved játszani velünk? - kérdezte Ribizli.

- Ahol ketten elférünk, elférünk hárman is - tette hozzá Szamóca.

- Hogy én... JÁTSZANI??? - őrjöngött Pite - ...de velem senki sem... IGEN... én... igen, szeretnék veletek játszani.

A három jó barát ezután mindig együtt játszott. Dió foci, fűszálhúzás... és még sok más fiús játék. Pite még sohasem érezte magát ilyen boldognak. Rájöttek, hogy együtt minden könnyebb, minden apró dolog vidám mulatsággá válik, és arra is, hogy nincs szebb dolog a barátságnál.

 

A pályázat részletei...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
tamara
#10. 2012. április 8. 21:18
Igen, igen (megnyugodtam, hogy nem bántottalak meg "szmájli" helye) :-)
:-D
Eliza Beth
#9. 2012. április 8. 21:05
Jó vírusnak nincs elég erős tűzfal! :-))))))))))
De azért nem volt könnyű (homloktörlő szmájli helye)
Akkor mostantól jöhetnek a pozitív dolgok! :-)
előzmény: tamara hozzászólása, 2012. április 8. 20:38
tamara
#8. 2012. április 8. 20:38
Kedves, drága Eliza Beth!
Mivel ma már másodszor van igazad, fejet hajtok előtted!
Ne haragudj, csupa negatív dolog történt velem a héten, alapállásom a támadó-pozíciólett. :(
Gratulálok, nagyon ügyesen átjutottál a tűzfalamon! :-D
puszi-puszi és szép estét!!! :-)
Eliza Beth
#7. 2012. április 8. 18:23
Ja, bocsi, ha te sosem írod át a saját szövegeidet, neked mindig minden szó elsőre klappol, pontosan illik a helyére stb... :-)))))))))))))
Ez vicc volt!
Az átírás nem csak más művére vonatkozhat, a sajátodra is.
Nem, nem arra céloztam, hanem arra, hogy én szoktam javítgatni, és néha rosszul sikerül. Gondolom, más is, nyilván azért te is. Van, hogy egy kifejezést átírok, de a környezetét nem figyelem eléggé, és akkor hasonlóra sikeredik. Ennyi.
Megnyugtattalak? :-)
előzmény: tamara hozzászólása, 2012. április 8. 18:08
tamara
#6. 2012. április 8. 18:08
Ebben igazad van, kicsit furán jön ki itt, a "végeztünk" talán szerencsésebb lett volna. Most remélem nem arra célzol, hogy átírás a mesém, :-( mert ez viszont soha nem fordulhat elő nálam! :-o
Eliza Beth
#5. 2012. április 8. 15:06
Nem a míg-amíg-még....
A "nem fejeztünk a munkával" elég fura szófordulat. Nem fejeztük be, vagy nem végeztünk... Nekem akkor szoktak ilyen furák kijönni, ha átírok valamit és figyelmetlenül javítom a szöveget :-)))
előzmény: tamara hozzászólása, 2012. április 8. 14:46
tamara
#4. 2012. április 8. 14:46
Köszi, igen, mostmár meg van.
Azért, mert ismeretlen jövevény volt Pite. Igen, írhattam volna azt is, hogy "még", de én inkább az akartam kifelyezni, hogy amíg nem fejezték be a munkát. :-)
Köszi Balage!
Eliza Beth
#3. 2012. április 8. 11:01
Vajon miért voltak ennyire elutasítók a cica és a tacsi?

"míg nem fejeztünk a munkával " - Ezt biztos, hogy így akartad írni?

Látod, mégiscsak megvan a meséd! :-))
Balage
#2. 2012. április 8. 10:54
Aranyos mese. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek