Pite, a kissün és a Névadó Ünnepség

avagy hogyan is kapta meg a kis süni a Pite nevet

 

 

A kis erdei tisztáson nagy volt a sürgés-forgás, nyüzsgés és mozgás. A Tölgyfaliget állatainak apraja-nagyja a nagy eseményre készülődött. Senki sem maradt otthon, mindenki látni akarta a nagy Névadó Ünnepséget. A tölgyfaligeti állatokat ugyanis nem születésükkor szokták elnevezni, hanem a vénséges vén Bölcs Bagoly választja ki a leginkább hozzájuk illő nevet minden évben a Névadó Ünnepségen.
A nagyobbacska állatok segítettek előpakolni a nagy eseményre készített süteményeket, míg az aprócskák egy öreg tölgy alatt gyűltek össze. Mind nagyon izgatottak voltak, elvégre ezen a napon kapják meg igazi neveiket. Aztán végre-valahára megérkezett a Bölcs Bagoly. A kis állatok megszeppenten kucorodtak össze.
Bölcs Bagoly elsőként a borzcsemetét szólította magához. Az szégyenlősen lépett az idős madár elé aki Kormoskának nevezte el. Minden állat megtapsolta. Utána a kissün következett.
Nagyon izgult. Titkon mindig azt remélte, hogy a Tüsi nevet kapja majd. Elképzelni sem tudott elegánsabbat ennél. Izgatottan indult tehát a bölcs madár elé. Már egészen közel járt hozzá, amikor egyszer csak megtörtént a baj. A kissün hirtelen megcsúszott a harmatos füvön, és összegömbölyödve gurulni kezdett a süteményes tálak felé. Hiába kapálózott, nem tudott megállni, és ó, jaj! Egyenest az almás pitékkel megrakott tálban landolt. A sok finom sütemény mind ráragadt a tüskéire, és ettől olyan komikusan festett, hogy minden állat a hasát fogta a nevetéstől.
Szegény kissün pirulva, szégyenkezve kászálódott ki a tálból.
- A te neveden nem kellett sokat gondolkoznom - fordult hozzá a Bölcs Bagoly. - Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a Pite név illik hozzád a legjobban.
A kissün (vagy ettől a pillanattól kezdve Pite) szíve elnehezült. Bánatosan, lógó fejjel indult vissza. A Piténél csúnyább, nevetségesebb névről még sosem hallott. Biztos mindenki ki fogja majd nevetni, és senki sem akar majd vele játszani, gondolta szomorúan. Így aztán nem is csatlakozott az ünneplő tömeghez, hanem csendesen elsompolygott a fák közé. Nem figyelte az utat, csak ment arra, amerre a lába vitte.
Eközben a kis tisztáson folyt a dínomdánom, az állatok ünnepelték újonnan elnevezett társaikat. A kis borznak egyszer csak feltűnt, hogy sehol sem látja a kissünt.
- Az erdő felé ment - jegyezte meg a nyúlkölyök, Tapsifüles.
- És nagyon szomorúnak tűnt - bólogatott a mókuscsemete, Fürgemancs.
- Hát akkor mire várunk? Menjünk utána! - javasolta Kormoska, és a három kisállat azon nyomban felkerekedett, hogy megkeressék kis barátjukat.
Már régóta baktattak az erdőben, követve Pite nyomait, amikor egyszer csak bánatos hüppögést ütötte meg a fülüket. Elindultak arra, amerről a hangot hallották, és hamarosan meg is pillantották a kissünt, aki egy mohos fa tövében sírdogált.
- Mi a baj, Pite? - kérdezték.
- A nevem! - zokogta. - Soha nem lesznek barátaim, és senki nem fog velem szóba állni miatta.
- Butaságot beszélsz! - legyintett Tapsifüles. - Minket nem érdekel, mi a neved. Mi úgy szeretünk téged, ahogy vagy!
- Igazán? - nézett fel könnyes szemmel Pite.
- Igazán! Úgyhogy ne búsulj itt egyedül, hanem gyere vissza az ünnepségre.
Pite felállt, letörölte a könnyeit, és elindult a barátai után. Lentről, a tisztásról megcsapta őket a frissen sült almás pite illata. Pite gyomra hangosan megkordult, és szájában összefutott a nyál.
- Mégiscsak igazatok volt - kuncogott. - Nekem van a legfinomabb nevem a világon!

 

A pályázat részletei...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#3. 2012. április 8. 10:44
Tényleg aranyos, és lélekhez szóló.
Balage
#2. 2012. április 8. 10:27
Aranyos mese.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek