Pite a kis sünmalacka

Egy éve esett meg a dolog, hogy a fiatal sünpárnak az ajtaján a gólya posta újonc futára kopogtatott, és négy kicsi csomagot hozott.

 


Már zöldell a fű, és rügyeznek a fák, az őszről megmaradt avar alatt is ébredezik a világ. A tél hosszú volt és kemény, várta már a jó időt minden élőlény.

Az erdőben egyszer csak megmozdul egy földkupac, kidugja orrát az első sünmalac. Körülszaglászik a családfő, majd megállapítja ő: „Tiszta a levegő!"

Nosza, mást se kellett mondania, egyből előugrik négy kicsi sün fia! Egyikük Máté, második Málé, harmadik Tádé és a legkisebb fiacskája, a család legkíváncsibb fáncsi malackája, Pite.

De azt nagyon kevesen tudják, hogy szülei eredetileg neki nem is ezt a nevet adták. Bár ha szeretnéd, elárulhatom Neked az igazi nevét! Úgy hívják őt, hogy Pisze, mert az orra sünhöz képest igen picike.

Egy éve esett meg a dolog, hogy a fiatal sünpárnak az ajtaján a gólya posta újonc futára kopogtatott, és négy kicsi csomagot hozott. Nagyon örült a pár, hogy új tagokkal bővül a család. Már régóta várták ezt az áldást, jobban, mint a bő termésű málnást!

A kicsinyek szépen cseperedtek, beszélni is elég korán elkezdetek. Csakhogy, a legkisebb, a Pisze, a szavakat pöszén ejtette. Mondta volna ő, hogy „Répa, retek, mogyoró", de csak annyi volt hallható: „jépa, jetek, mogyojó, koján jeggel nagyott jikkant a jigó!"

Akármikor ezt elmondta, testvérkéiből kitört a hahota!

Pisze ezt nagyon nem szerette, és hangosan kiabálni kezdte: „Ne nevesz Náté! Hallod te isz Nálé! Tádé tólj jájuk kéjlek, ne nevesszék ki a tesztvéjkéjüket!"

Tádé ilyenkor mindenkit csendre intett, és nagy komolyan ígéretet tett, ha Pisze a nevét szépen kiejti, többé semelyikük sem neveti ki!

Ilyenkor Pisze elmosolyodott, nem gondolta, hogy ez nagy gondot okoz. Hisz jól tudta ő a nevét, meg fogja védeni a becsületét! Vígan kurjantotta, hogy minden testvére jól hallhassa: „Az én nevem Pite, Pite a tündisnócka!" Erre a nevetés tetőfokára hágott, mígnem szegény Pisze szemében krokodil nagyságú könnyeket nem látott.

Eljött az óvoda ideje, de Pisze kedvét hamar elvette. Ott is mindenki csak nyelvét köszörülte rajta, amiért nem ment neki a nyelvtörők apraja nagyja.

Testvérkéi megsajnálták, mert öccsüket csak ők piszkálhatják! Lelket öntöttek szegénybe: „Nem mindenkinek mehet minden elsőre!" Szülei is biztatták: „Kitartó gyakorlás kérdése az egész, ha nem adod fel, meglásd, sokra mész!"

Mire az óvoda végére értek, már Pisze szavalta a legszebb verses meséket. Nevét is szépen ejtette, és testvérkéit már nem pöszeségével nevetette.

Most, a tavasz beköszöntével, elérkezett az iskola ideje!

Vígan futottak mind a négyen, mert már Piszét sem érheti semmi szégyen.

Első nap az ismerkedésről szólna, így egy nagy körbe összeült az osztály minden tagja. Az óramutató irányába haladva mindenki elmondhatta nevét, és elmesélhette rövid kis élettörténetét: Hogy hova járt óvodába. Mi a kedvenc lakomája. Vannak-e testvérei, és hogy mit dolgoznak a szülei.

Pisze melletti lány következett, aki a padból bártortalanul felemelkedett, lesütötte szemét, és halkan motyogta a nevét: „Jibiszke a nevem ész nincen tesztvéjem..." de nem folytatta tovább, mert az osztályon végigsöpört a kacarászás. A sünlányka arca piros lett, mint a Ribizke. De hisz nevét is innen kapta, mert arcocskája, már születésekor is ezt a színt mutatta!

Pisze ekkor hirtelen felállt, és megköszörülte torkát: „Az én nevem Pite, Pite a tündisnócka!" 

Egyszerre csend lett körülötte, hisz róla mindenki tudta, hogy a legszebb mesék mondója. Testvérkéi is döbbenten néztek, miért kezdte el újra a pösze beszédet? Pisze mondókáját folytatta: „Engem miért nem nevettek ki? Nem olyan régen még én is pöszén beszéltem. Attól, hogy most a szavaket szépen ejtem, nem lettem különb sündisznó, mint amikor még nem. Ha Ribizkét kinevetitek, engem se kíméljetek. De majd meg ne lepődjetek, hogyha rajtatok én is nagy vihogásba kezdek, mert senki sem tökéletes! Aztán majd megtudjátok, hogy milyen érzés, ha mindeni a hibádért csúfolás tárgyának néz!"

Zavarba jött a csapat, és egymás után jöttek a bocsánatkérő szavak. Hisz tényleg nincs tökéletes gyerek, gondolkozzál csak el, hogy neked mi nem megy?!

Így lett Piszéből Pite, mint a gyámoltalanok védelmezője. 

 

 

A pályázat részletei...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Bucsuházy Enikő
#7. 2012. március 17. 20:03
Nagyon szépen köszönöm a gratulációkat ^-^
Örülök, hogy sikerült egy kicsit megszínezni a napjukat! (Bár ebe a jó időben nem hiszem, hogy bárkinek is szürke lett volna)
Még egyszer köszönöm szépe ^-^
Gitka_61
#6. 2012. március 17. 14:11
Kedves mese. Igen fontos témát feszeget. Az én kisfiam dadogni kezdett, amikor azt mondták logopédushoz kell járjon, pedig nem is volt igazán pösze. Csak egy aprócska kis hibája volt.

Okos dolgot, gondolatot adtál Pisze/Pite szájába.

szeretettel! Gitta
Balage
#5. 2012. március 17. 14:03
Nagyon jó mese!
Grat!
Eliza Beth
#4. 2012. március 17. 13:09
Ez nagyon ajanyosz volt!
Annyira rímelnek a mondatvégek, igazából nem verset akartál írni? :-)
Viktória
#3. 2012. március 17. 12:34
Kedves Enikő!
Nagyon kedves, tanulságos mese, gratulálok! :)
Ruder - Jana
#2. 2012. március 17. 07:58
Tündéri történet.
Nagy örömmel olvastam!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek