Partot mos

Minden emlékem addigi életemből átszáguld egemen, akár egy üstökös.

 

Ki mint vagyok, úgy szövöm utam térképét. A kérdés, amely egykoron belém hatolt, mára egyszerű szavakkal válaszolható meg. Minden léptem ázott lábnyom a homokban, kirajzolva a mintát, honnan indultam. A tenger sós illata nem hagy gondolataim mélyébe zuhanni - megtart, s indulásra késztet. Lényem egén a legfényesebb csillag vezet előre, miközben elém tárja univerzumom összes fénypontját. A tenger végtelenné teszi bensőmet, tükrözi lelkemet, s meg-megcsillan megannyi kétely. Minden emlékem addigi életemből átszáguld egemen, akár egy üstökös. Belémhatol, lyukat váj belém, ám ahol elhagyja testemet, ott új fények gyúlnak. Olyanok, amelyeket egészen eddig képtelen voltam látni.
Lágy szellő mozgatja meg hajamat, illata a sóéval keveredik. Üzenetet visz a messzeségbe.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Báró von Shenczky
#3. 2013. december 7. 09:02
Jó, hogy eljuttattad az üzeneted. Köszönöm, és gratulálok hozzá!
zelgitta
#2. 2013. december 4. 17:03
Ez prózai változata lehetne versemnek (a Csendes óceán partjàn).... Valami hasonlót éreztem akkor...

Rokonlelki üdvözlettel
Brigitta
Hozzászóláshoz jelentkezz be!