Paplanka II. Rész

Felnézek az égen fénylő csillagokra. Igaza van anyának, a rossz meg sem áll háromig.

Soványra fogyott, ritka, ősz hajú, tehetetlennek látszó idős férfit próbál Ferkó fél kézzel felemelni, hogy szívószállal megitathassa. Szélsebesen futok kifelé, leülök a plédre és remegő kézzel előkeresem táskámból a két húszezrest. Sírni szeretnék, mert fogalmam sincs, hogyan adjam oda Ferkónak, mert nekik igazán szükségük lenne rá, én meg csak körömlakkra, hajzselére, hamburgerre költeném. Beleteszem a mappába! Összeszedem Ferkó rajzait, elrendezem, azt követően tetejére teszem a két húszezrest, majd szorosan összekötöm, azután szólok Bella néninek, hogy menjünk haza, mert megfájdult a hasam.


Egész úton folyik a könnyem. Bella néni úgy értelmezi, hogy nagyon rosszul vagyok és legszívesebben bevinne a kórházi ügyeletre.
Nem érti, Bella néni, hogy attól vagyok rosszul, amit Ferkóéknál láttam?
Bárcsak hallgattam volna! Mint akin megnyomtak egy indító gombot, az öreglány dicsérni kezdi apámat, hogy milyen jó ember, megmentette barátom családját, mert ha nem veszi meg a lakásukat, nem vesz nekik egy házat, akkor bizony most a híd alatt aludnának. Lám, most is azt üzente a helyettesével, hogy vásároljon be nekik egy hónapra való háztartási és élelmiszer cikkeket.
Összeszorítom a számat, nem akarok sírni. Bella néni a visszapillantó tükörből figyel.
Mi bajod, Paplanka? Én a helyedben büszke lennék az apádra!
Kikérem magamnak! Nem vagyok Paplanka!
Forr bennem az indulat. Nagyon mérges vagyok.
Fejemben motoszkál a gondolat, vajon miért változott meg a pláza biztonsági őreinek viselkedése apám cége nevének hallatán? Mi miatt nem maradhattak Ferkóék a régi lakásukban? Miért kellett apa négyszobás lakását egybenyitni Ferkóék régi lakásával, amikor korábban is elfértünk benne?
Nekem így is jó! Duzzogj, ha az tetszik neked!
Utálom Bella nénit!
Házunk előtt kipattanok a kocsiból és köszönés nélkül rohanok haza. Potyognak a könnyeim és kitör belőlem a zokogás.
Egyedül találom Ritát, aki azonnal arra gondol, hogy megbuktam valamiből, azért e rettentő bőgés.
Nem bőgök!
Dehogynem!
Hívnom kell apádat, hogy hazaértél.
Hosszú vörös karmaival, mint egy vércse a zsákmányára, úgy csap le a telefonjára! A fenébe is! Minek bőgök! Hiába, kiborultam és képtelen vagyok uralkodni magamon. Nekiesek Ritának, aki ezen úgy meglepődik, hogy simán kicsavarom kezéből a mobilját. A földhöz vágom, de az a puha vastag szőnyegre esik. Vad dühömben rátaposok. Nagyot reccsen a talpam alatt. Rita sem tétlenkedik. Hirtelen az arcomba loccsant egy pohár vizet. Levegő után kapkodok.
Megnyugodnál? Ha nem buktál meg, akkor nincs semmi gond.
Szemben áll velem és kezembe nyom egy törülközőt.
Szárítkozz meg és kérem a telefonodat. Fel kell hívnom apádat.
Honnan vette a bátorságot, hogy leöntsön vízzel? Persze, hívja csak apát, bármit mondhat neki, hiszen nekem mindent jobban elhisz, mint neki.
Szervusz, Tibor! Én vagyok, Rita! Leejtettem a mobilomat, ezért Hannáéról hívlak. Mennyi pénzt adjak Bella néninek? Jó, rendben van, mindjárt leviszem. Mikor jössz haza? Holnap este? Akkor mi Hannával csapunk egy lányos bulit! Vigyázz magadra! Mindketten puszilunk!
Leteszi az étkező asztalra a telefonomat. Odasétál apa íróasztalához, kihúzza a legalsó fiókot, ahonnan elővesz két darab húszezrest. Ha jól látom, az egész fiók tele készpénzzel.
Menj tusolni. Utána vidd el Bella néninek ezt a pénzt. Majd később beszélünk.
Mit akar? Beszélgetni velem? Ez nem fordult elő az elmúlt öt évben! Lehiggadok a langyos víztől. Sortban, pólóban rohanok le a lépcsőházban Bella nénihez, és rögvest a kezébe adom a pénzt.
Köszönöm, gyerekem. Gyere, ülj le, vacsorázz velem.
Dél óta ízletesebb lett a rakott kel. Kenyérrel eszem, mert csak ez tányérral jut belőle. A meggyes pitéből négy darab maradt, nyilvánvalóan azt is megfelezi velem Bella néni. Iszunk rá egy pohár málnát és rohanok haza. A csudába! Nem hoztam magammal lakáskulcsot! Csengetek, de nem jön Rita ajtót nyitni. Vastag az ajtónk, és nehéz is a két hevederzártól. A kopogtatás nem hallatszik be. Bekukucskálok a kulcslyukakon, de nem látok semmit, ellenben furcsa füst szagot érzek.
Egyszerre érnek ide a tűzoltók és a rendőrök. Az egész épületet kiürítik. Ott tolongunk a szemben lévő parkban. Sírva könyörgök az egyik tűzoltónak, hogy keressék meg apám élettársát. Hiába keresik, sehol sem találják.
A felettünk lévő két emelet négy lakásában lakók szidják apámat, mintha személyesen gyújtotta volna fel a lakását. Maffiát és gyújtogatást emlegetnek.
Megérkezik Béla bácsi. Neki az a legfontosabb, hogy nekem ne essen bajom.
Bella néni tapodtat, sem megy el mellőlem, átölel, magához szorítja a vállam:
Nincs semmi baj, Paplanka! Apád köreiben előfordul az ilyesmi!
Milyen körökben? Nem is értem!
Lakásunk ablakait már nem nyaldossák a lángok, helyettük sötét füstgomolyokat eregetnek a derült nyáréjszakába.
Béla bácsi fojtott hangon egyfolytában telefonál. Nem értem, amit mond, de nem látszik idegesnek.
Hátunk mögött megzörren a bokor. Az utcai lámpa gyér fényénél mintha egy vézna gyerekhátat látnék, amint igyekszik eltűnni a sűrű ágak között. Kissé Ferkó hátára hasonlít. Mozdulok, hogy utána menjek, de Bella néni még jobban megszorít, hogy mozdulni sem tudok.
Felnézek az égen fénylő csillagokra. Igaza van anyának, a rossz meg sem áll háromig. Egy: senki sem jött el a családból a tanévzáróra, kettő: Ferkó el akarta lopni a húszezresemet, három: kiégett apa lakása.
Csak azt nem értem, hová tűnt Rita?

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
szerkesztőség
#2. 2017. augusztus 7. 15:11
Elnézést az észre nem vett hibáért! Yolla novellája hosszabb a rendszer által elfogadottnál, két részre kell osztani. Mégegyszer elnézést Yollától és az olvasóktól!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Döme Zsuzsa- Pipacs