Papír

A kezdeti bánat teszi teljesebbé a későbbi örömöt, mi nagyobb súlyt ad az azt követő levertségnek, hogy az éreztesse velünk leginkább az elszalasztott pillanat jelentőségét.

 

 

Papír. Fehér koporsóban,

a feketébe öltözött szavak,

némán dalolnak,

s a bennük élő keselyű

siratja alkonyát

az útnak, mi semmibe vész.

Nem látszó angyalok oltják

a pokolnak tüzes testét,

egyre többen az egyre nagyobbat,

egyre jobban az egyre rosszabbat!

Papír! A szavak feketék.

Fehér lepelbe burkolva

temetem lelkem

a szavak mezején,

s felhős szemeim áztatják,

amint utolsó útjára lép...

 

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek