ötszáz bizony, dalolva ment...

Arany helyett én írtam

 

Ez az ötszázadik versem,

nem sok ez, nem is kevés.

Amatőrtől épp elég.

Írtam sokféle témáról,

legtöbbet az elmúlásról.

Kiárusítottam magam,

de vissza ezt nem vonom.

Döntenem kell: mit tegyek?

 

Előttem a tenger,

hátam mögött szikla...

Felkapaszkodjak a hegyre?

Varázslatos látvány!

Vár rám egy tündérlány...

Fiatallá válok újra...

dalolok a boldogságról,

zeng a vágy gitárom húrján,

milyen szép és messze száll.

Álmodozni - kár!

 

Öreg lettem, fáradt, beteg,

A hegyre már nem mehetek..

Napfényben fürdik a tenger,

selymes a víz, simogat,

locsognak fodros habok:

jer közénk, mi elringatunk,

itt békében álmodozz!

Messze innen vár egy sziget,

nincsenek ott emberek.

Nyílnak pompás virágok,

dalolnak a madarak.

 

Oda vágyom, ott pihenek,

nem írok, nem olvasok,

nézegetek, hallgatok...

Virágokkal hervadok,

madárszóval halkulok...

E versemmel búcsúzom.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
karola
#3. 2018. február 17. 16:01
Köszönöm a biztató választ,
igyekezni fogok újabb ötszázat írni

nem fog sikerülni
szerkesztőség
#2. 2018. február 14. 22:05
Kedves Karola!

Gratulálunk!
Az utolsó három sort:
Virágokkal hervadok,
madárszóval halkulok...
E versemmel búcsúzom.
nem kell komolyan venni, nem szeretnénk!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!