ősz jött

...sárgába olvad most a táj, hiába szép, gyenge már...




kabátját veszi és elsiet, kávét rendel és nem fizet, 
ott hagyja mondván, hogy jéghideg, álmait nyújtaná, de nincs kinek. 

festett haja már rég lenőtt, nem számolja most már a tűnt időt, 
gallérját felhajtja, zúg a szél, tegnapi nyárról nem beszél. 

szél rázza deres üstökét, lefogná szikár csontkezét, 
ha nyárnak fényképét tépi szét…s akkor az ősz még megáll…

szétnéz a nyárból mit talál? párákból ködöt komponál, 
pucéran reszket most a táj. nyárra vár, élni, csak élni fáj. 

csókot ad, hideg-heveset, fényt ígér mára, de csak keveset, 
szépséget szór, színes levelet, azt amit a nyárról tegnap levetett…

…amikor a nyár a napba szeretett…

sárgába olvad most a táj, hiába szép, gyenge már, 
rőt avar lett a múlt ruhája, vihar tépte, most hull a sárba. 

… és dalol az ősz egy régi dallamot, átlép a nyáron, ki már rég halott…


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek