Őrség zöld aranya

Egy kirándulás margójára

 

 

Erdő szélén, kis ház mélyén hallgatom a csendet,
Félhomályban, tűz fényénél csodálom a rendet.
Teraszon ülve, bort szürcsölve mosolygok,
Intek a Holdnak, felébredt, ő és a csillagok.


Fenyőillat ölel körül, mélyet lélegzem,
Mintha haza jöttem volna, pedig ma érkeztem.
Hírül viszem majd mindenkinek, hogy ez a kis csoda,
Ha pár napra is de sok embernek legyen még otthona.


Csoda egy hely ez, én mondom neked, de hallhatod,
Hogy éjjel a ház körül dorbézolnak az angyalok.
Nem más ez, hidd el, így ahogy mesélem, látni is,
Hogy fák között glória fénylik, s a szárnyaik.


És én csak ülök itt, és szívembe költözik a nyugalom,
Aranyló fénynél mennybéli énekük hallgatom.
Csoda egy hely ez, én mondom neked, megéri eljönni,
Kis faház teraszán, csillagos éjszakán angyalt lesni.

 

 

A fotó forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek