Öreg házfalak

Gesztenye fák alatt, a hűsítő árnyék. Nem tudtad mi az,hogy rossz szándék.

 


Öreg házfalak,
régen csodát hordoztak.
Égett a tűz, átjárt a melegség,
Ölelésben a szeretet élt.
Menedék volt vagy búvohely?
Nem számít ott,
hol a gyermek parázsban is
varázsra lelt.

 

Öreg ház, benne biztonság,
édesanya távol,
még se kap el a fogság.
Nevetés, mosoly,
félelem még távol,
vagy a szó más jelentett,
csak egy pók a sarokba telepedett.


Ablakon kopogó vízcseppek,
szemedben nem lehettek még
bánattal teli könnycseppek.
Nagyapád ott ült melletted,
ha kellett, fogta lázas,
apró, izzadt kis tenyered.


Hosszú, nehéz élete,
bőven volt, mi megviselte.
Hallgatta mégis a mesédet,
vagy hamis kis lelked dallamát,
szívedben rejlő éneked.


Gesztenyefák alatt
a hűsítő árnyék.
Nem tudtad mi az, hogy rossz szándék.
Nagymamád a padon ült melletted,
Nézte, nézte még fénytől
ragyogó, apró kis szemedet.
Féltett, óvta életed.

 

Öreg házfalak, előtte állsz,
fogod még emlékeid fonalát.
Éveid telnek, csodák vesztek,
eltűnt a varázs, rég elaludt
a parázs.
Nincs virág, csak szemét és sár,
Elment, ki a kapuban csak rád várt.


Egy ajtót nézel, rajta zár,
testedet fájdalom szaggatja már.
Úgy érzed, nem mozdulnál,
elveszett a hely, hova tartoztál.
Emberi gyarlóság, hatalom, fölény,
de neked kincsed talán csak a Remény!


Visszaszereznéd,
vissza, mi oly üres,
ha kell, akár ököllel is fizetsz?
Vagyon és pénz, hát undorodsz már,
múlna a harag, mi most átjár!
Öreg ház, más előtte csak eljár,
míg lelkedet szaggatja a hullámzó ár.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
acélszívű
#3. 2012. február 4. 20:15
Kedveves Báró von Shenczky!

Köszönöm szépen a hozzászólást!
Báró von Shenczky
#2. 2012. február 4. 17:03
Szép, érzelmes visszaemlékezés. Mondhatnám meglepő egy acélszívűtől. :)
"Öreg ház, más előtte csak eljár,
míg lelkedet szaggatja a hullámzó ár."
=
"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,"
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek