Önvizsgálat Shirley Valentine-nal

Interjú Vándor Éva színművésznővel

 

A Jászai Mari-díjas színművésznő nagy álma vált valóra, amikor 2009-ben megkapta Willy Russell által írt Shirley Valentine szerepét. A bemutatón nyújtott alakításáról a közönség és a kritika is elismerően beszélt. A jóban és rosszban is pozitívumot kereső Vándor Éva színésznővel Shirley-ről és jövőbeni szakmai terveiről beszélgettünk.

 

Nemrég megvált a József Attila Színháztól, ennek ellenére mozgalmas évad van Ön mögött, hiszen szabadúszó vándorszínészként okoz kellemes órákat a nézőknek. Milyen előnye, illetve hátránya van mindennek, és hogyan élte meg a váltást?

Az igazat megvallva, fix társulat nélkül élni és dolgozni még ma is furcsa számomra, hiszen meglehetősen nagy bizonytalanságot jelent. A bizonytalanság fogalma ebben az esetben pedig pozitív és negatív értelemben is helytálló. Óhatatlanul akadnak olyan napok, amikor az ember csak ül és vár, hogy megcsörrenjen a telefon vagy éppen aktivizálja magát és megpróbál elébe menni a feladatoknak, azért, hogy egyáltalán talpon maradjon, dolgozhasson. Mindez óriási talpraesettséget követel.  Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen megtalálnak a szerepek. Igyekszem mindig maximálisan dolgozni, hogy a jövőben újra és újra szükség legyen rám.

 

Rengetegszer hallhatjuk szinkronhangként, sőt Önt választották 2010 szeptemberében a Hónap Magyar Szinkronhangjának. Hogy került bele ebbe a világba?

A Színművészeti Főiskola végeztével a Pannónia Filmstúdióba küldött a rendező. A frissen végzett, leendő színészek számára mindez a gyakorlat része volt. Egymondatos szinkronok által kóstoltam bele ebbe a világba, persze akkoriban még tekercsekkel dolgoztunk. Sok érzék és empátiaszükséges a műfajhoz. A színészet és szinkron közti különbség leginkább abban ragadható meg, hogy, míg a színpadi karakterek önálló kibontakoztatásra és kidolgozásra várnak, a szinkron esetében mindez adott. Tulajdonképpen egy kész filmet kell utángyártani magyar nyelven. Ez a terep is hasznos, ugyanis rengeteg tanulnivalót kínál, ráadásul a képességeimet is fejleszti. Amikor egy lenyűgöző alakításhoz, egy remek karakternek adhatom a hangom, napokig tartó élménnyel tölt fel. A színpadi szerep ennél természetesen önállóbb alkotás.

 

Shirley Valentine szerepét 2009‑ben kapta meg. Mit jelentett ez Önnek?

Elolvastam a szövegkönyvet, ám őszintén szólva, nem igazán volt elképzelésem arról, hogyan is leszek képes a karakter bőrébe bújni. Shirley gondolkodását egyszerűség jellemzi, ám nem a szó pejoratív értelmében. Angol háziasszony, két felnőtt gyerekkel, férjjel. Éli a hétköznapokat, a fallal beszélget. Nem igazán tudtam beleképzelni magam egy egyszerű asszonyka szerepébe. Egyre csak gondolkodtam, miképpen is tudnék hitelesen azonosulni vele. Kis idő elteltével azonban feltárult előttem, hogy a darab varázsa éppen ebben a könnyed egyszerűségben rejlik. A minket körülvevő helyzeteken gyakran túlnézünk. Shirley  csodálatos öniróniával, fanyar angol humorral tanítja meg, hogyan lássunk át szituációkat a maguk egyszerűségében, hétköznapiságában.

 

Hétköznapi problémák, egy egyszerű gondolkodású asszony beszélgetése a fallal, illetve a nézőkkel. Miként sikerült mégis ezt a statikus energiával átitatott monodráma- főszereplőt érdekessé, izgalmassá tenni a színpadon?

A darab gondolkodásra, kérdésfeltevésre,  a nézők saját értelmezésére és befogadására épít. Aki a székekben ülve ráismer önmagára, előbb-utóbb kérdéseket tesz fel magának, mindez pedig válaszokat generál. Ettől válik az egyszerűséggel, statikus energiával átszőtt monodráma aktív párbeszéddé néző és színész között. A darab lelki nagymosásként is felfogható, amely úgy késztet önvizsgálatra, hogy közben nem fájdalmat, hanem felszabadító katarzist okoz.

 

Mi a darab üzenete?

Shirely mindannyian vagyunk, szabadon behelyettesíthető karaktert kínál. Alapigazságokra világít rá, és mindenkit megszólít. Reflektál és kérdésekben fogalmazza meg üzenetét, amelyekre maga a néző határozza majd meg a lehetséges válaszokat, és alternatívákat.  Ilyen kérdések többek között a mihez kezdjünk, ha házasságunk és életünk megszürkül, akarjuk-e szétvágni a minket átfonó szürkeséget vagy sem, tudunk-e változtatni, és ha igen, hogyan. Shirley - ben természetesen egy másik járható út kérdései is felderengnek: kilépjen - e elunt élethelyzetéből, járja - e a saját útját a számára tetsző módon. A darab rejtett mondanivalója talán a legfontosabb: merni kell beszélgetni egymással, mert igenis szükséges és megkerülhetetlen, hogy ember - emberrel kontaktáljon. Ez az az út, amely a kölcsönös megismerésig vezet, és ami nem engedi, hogy kifolyjon kezünk közül a közösen átélt múlt, a barátság, a szeretet vagy éppen a szerelem.

 

A társas kapcsolatok, párkapcsolatok erőteljes változáson mennek keresztül a 21. században. A szinglik száma bizonyítottan növekvő tendenciát mutat, az anyagi bizonytalanság, a társas magány miatt Shirley - hez hasonlóan egyre inkább beszélnek falakhoz a mai kor fiataljai is. Habár a darab eredetileg középkorú közönséget céloz meg, ajánlható-e mégis a fiatal korosztály számára?

Abszolút ajánlató. Tini lányoknak, huszonéves korosztálynak is segít, hiszen kérdések, válaszok egész sora indulhat meg bennük. Nem pusztán ott és akkor, hanem talán évekkel később is. Nagyszerű és elévülhetetlen darabról van tehát szó, amely minden egyes korban makacsul őrzi aktualitását.

 

Megelőzte a próbákat egyfajta egyéni anyaggyűjtés?

Az adatgyűjtés a darab esetében saját lelkembe és emlékeimbe vezető mélyutazásban valósult meg. Önvizsgálati ásatásaim során igyekeztem a karakter által átélt szituációkat önmagamra szabni, saját életemben pedig hasonló helyzeteket találni. A színpadon egyes szám első személyben megszólaló karakter hű megformálása csakis ezzel a technikával sikerülhet. Esténként héttől kilencig ugyanis Shirley története az én történetem.

 

A néző hajlamos összemosni a színészt, a magánembert az általa alakított karakterrel. Amikor elvállalta a szerepet, tartott attól, hogy a nézők analógiát próbálnak majd keresni Shirley Valentine és Vándor Éva magánélete között?

Egyáltalán nem. Őszintén szólva, fel sem vetődött bennem ez a kérdés. Az én feladatom elérni, hogy a néző darab mondanivalóját képes legyen önmagára vonatkoztatni, alakításom által tudjon saját életére reflektálni. Közvetítő és beszélgető partner funkcióját látom el az által, hogy interaktív Shirley - ként segítek neki eljutni a töprengés zónájához.

 

Milyen színházi fellépések várnak még Önre a nyár további részében, illetve a következő évadban?

Dunaújvárosban októberben mutatjuk be Neil Simon Mezítláb a parkban című darabját, amelyben az anyát alakítom, a Játékszínben pedig a Hatan pizsamában darabot visszük színre Gálvölgyi János rendezésében. A balatonszemesi fellépést követően Shirley Valentine nyáron Dunaújvárosban is látható lesz, illetve 2013/2014‑es évadban továbbra is a Karinthy Színházban fut majd.

 

Gyakran cikkeznek fiatalos külsejéről a lapok, és valóban, éveket tagadhatna le a korából. Mi a titka?

A titok a derűs látásmód. Azt vallom, hogy a lelki fiatalság az apró dolgok pozitív morzsáinak felkutatásában rejlik. Kissé elcsépelt mondás, miszerint minden rosszban van valami jó. Valóban van, még a legkilátástalanabb napokon is. Arra bíztatnék mindenkit, fontolja meg, és tegye magáévá ezt a bölcsességet. Hiszek abban, hogy apró pozitívumok szorgos gyűjtögetése előbb-utóbb megnyitja előttünk a harmónia kapuit.

 

Készítette: Jónás Ágnes

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek