Öleld át a fát

Öleld át a fát, egy öreg háznál, álmodd azt, mit úgy vártál.

Öleld át a fát egy öreg háznál,
hunyd le szemed, álmodd amit láttál.
Valóság volt, és nem csak tündér mese,
ott volt, öregedő, meleg,puha keze.
Megsimította arcodat, ha sírtál,
átölelt karjával, ha fáztál.

Öleld át a fát, egy öreg háznál,
álmodd azt, mit úgy vártál,
hallgasd gyenge hangját, mi vigasztalt,
bújj még hozzá, hisz éreznéd szívét,
dobbanását, ahogy neved ejti,
a perceket, az Ő lélegzetét!

Gesztenyefa, beszélj hozzám,
leveleid hulljanak rám!
Bocsásd meg gyermeki karcolásaimat,
Előtted lépteimet, botladozásaimat!
Te mindent láttál!
Mire nem emlékszem? 
Azt is talán!
Ringass el, ringass el kérlek,
ha karjába érezném hogy élek,
s már nem, nem félek!

Testvérfák állnak itt némán,
nem szólnak többet én rám!
Árnyékot nem adnak már melegben,
rémeket nem hozzák éjjeli sötétben.
Tudják ott várt rám,
ott a kapuban, majd ölelt némán!

Öleld át a fát, ha zokognál,
szél fújjon, ha összeomolnál.
Ágak reccsenése, levelek susogása,
de miért van füledben varjak károgása?
Oh, te fekete madár,
miért nem nyugodtál?
Éles hangot, fájdalmat ide hoztál.

Öleld át a fát, hald dallamát,
nyisd ki lelked, szíved hangját.
Ne engedd be a világ zaját!
Érezd most a válladon az Ő kezét,
érezd hogy ott van, 
látja bánatod, utadon kísér,
vigyázz rád, segít az ANGYALOD,
és te újra a fába karcolod,
Hiszed nem hagy el soha,
kinek mosolya drága kincsed volt: MAMA


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hunyadi-Huszta Brigitta
#2. 2013. április 22. 16:45
Nagyon szép!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek