Olajfűz dicsérete

Kedvenc fámról...
Kicsiny bokorból nagy fává nőttél,
múló idővel kert éke lettél.
Sárga virágodon csillog a fény
ezüst levelekkel táncol a szél,
ha nézem a feljövő Holdat,
illatod édes mákonya ringat.
Madarak ajkán nyár dala kél,
ágaid csúcsán Hold-diadém.
Rám borul lágyan illatpalástod,
alattad ülve szövöm az álmot.
S míg bódító nektárod altat,
hiszem, hogy szebb lesz a holnap.
Vissza a főoldalra
Idézek egy részt, ami szépen összecseng a verseddel:
"A csoda pillanata az, hogy valami megtelik és túlárad és kicsordul. Megvalósul. Ahogy a jázmin és az olaj megtelik szépséggel és önkívülettel, és az ágak csúcsán kicsurog. Ez a virág. Ez az illat."
Én is szeretem!
Szép vers!