Olajfűz dicsérete

Kedvenc fámról...


Kicsiny bokorból nagy fává nőttél,
múló idővel kert éke lettél.


Sárga virágodon csillog a fény
ezüst levelekkel táncol a szél,
ha nézem a feljövő Holdat,
illatod édes mákonya ringat.


Madarak ajkán nyár dala kél,
ágaid csúcsán Hold-diadém.
Rám borul lágyan illatpalástod,
alattad ülve szövöm az álmot.


S míg bódító nektárod altat,
hiszem, hogy szebb lesz a holnap.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#7. 2015. június 20. 17:32
Köszönöm a szép idézetet. Még keveset olvastam Hamvas Bélától, de kedvelem. A felfedezés stádiumában vagyok...
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2015. június 11. 20:45
zsuzsahorváth
#6. 2015. június 20. 17:28
Köszönöm kedves Karola, hogy olvastad soraimat.
előzmény: hozzászólása, 2015. június 11. 20:24
zsuzsahorváth
#5. 2015. június 20. 17:28
Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Answer!
előzmény: Answer hozzászólása, 2015. június 11. 15:45
Fer-Kai
#4. 2015. június 11. 20:45
Munkába menet és jövet a buszon, pont ma olvastam Hamvas Béla egyik esszéjét, melynek címe: "Jázmin és olaj".

Idézek egy részt, ami szépen összecseng a verseddel:

"A csoda pillanata az, hogy valami megtelik és túlárad és kicsordul. Megvalósul. Ahogy a jázmin és az olaj megtelik szépséggel és önkívülettel, és az ágak csúcsán kicsurog. Ez a virág. Ez az illat."
Answer
#3. 2015. június 11. 15:45
Valóban remek az illata ennek a szinte mindenütt megtalálható fafélének.
Én is szeretem!
Szép vers!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek