Nevettél

Ha a mosoly egy mező, a nevetés, csatatér.

 

 

Elfáradtam,

gondolataim csak vánszorogtak,

sötétedett,

az estnek köpenye beterített.

Meghallottam...

az angyalok énekét, több szólamban.

Megcsendült,

a tündérek ékes nevetése zendült,

szirének dala szólt,

csermelyek víg hangja volt...

Ezer fülemüle köszönti a hajnalt,

lágy fuvolaszó simogat és altat,

álomba ringat, mesél a szél...

...nevettél!

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#5. 2011. október 28. 14:14
Ó, de bájos! Jó is.
Mara
#4. 2011. október 28. 13:57
Gratulálok versedhez: Mara
janos
#3. 2011. október 28. 10:47
Kedves vers, vidám és jó.
Grat!
János
Balage
#2. 2011. október 28. 06:02
Már csak reflexből is elmosolyodtam :D
Felvidítottál (na nem mintha szomorkás lettem volna)
Köszi!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek