Nekünk a Balaton / Tizedik fejezet

Egy családi nyaralás története, úgy, ahogy azt a család tagjai - Öcsi, Mia, Fater, Muter, Nagyi - elmesélik.

10.

ÖCSI

 

 

   Tök gáz volt a családi flamó! A nagyi baromi mereven ült a széken! Fater azt hitte, hogy beszart! Frászt! Fájt a dereka. Tejeskávéba tunkolta a kiflit. Aztán a kávét tunkolta a kiflire. Naná, hogy tiszta mocsok lett az egész abrosz. Még az ég alja is kávés lett, ahogy hátradőlve kajált. Közben persze nagyokat nyögött. Tök gáz volt! Faterom naná, hogy tombolt: - Mi van Sárkány! Nem tud tisztességesen enni? - idegességében nadrágjára ejtette a rántottát. - Ne bántsd a mamát! - sipította muter. - Elfeküdte szegény a derekát! - Tedd hozzá, hogy az én ágyamban! - kiabálta fater, aztán remegő jatyóval forró teát öntött a tojásrántotta mellé. Üvöltött, mint Robotka Peti, amikor a csikk belekerült a fürdőgatyájába. Lángolt a töke, mint a pokoli torony. Na, a fater is! Felpattant, egylábon ugrált. - Hu bassza meg! Hu bassza meg! - kiáltotta és berohant a házba. - Megbüntette a jó Isten! - nyugtázta nagyi, és még vagy fél liter kávét locsolt szét az asztalon. Muter persze teletaknyolt egy négyzetméter pézsét az illatosított fajtából. Miután fater visszatért, Bogi kedvesen megszólította: - Látja, látja csúf ember!  Ha ezer méter mélyről feltörő ásványvízből inna teát, az nem forrázná le, mer' az hideg - fatert a szélütés kerülgette: - Ha maga meg ezer méter mélyen feküdne, nem ugatna ilyen hülyeséget! - Kibontott egy flaska sört. Dugócska kedélyesen heherészett. - Vödölj csak Trógerpöcs, vödölj! - mondta nagyi. - Magának kuss! - röfögte fater és bekapott egy fél kiló kolbászt, csak az íze miatt. Ekkor a muter már csak hümmögött meg mutogatott, hogy neki már minden mindegy. Úgyhogy fogtam magam, és leléceltem. Katival találkoztam, és lehúztunk a strandra. Hu, mindenki minket nézett! Az összes faszinak forgott a feje. A csajom állati királyul nézett ki! Kis fürdőnaciban, félmeztelenül. - Kiscsávó! Te milyen szerencsés kis muksó vagy! - mondta egy vén buzzancs, amikor elhúztunk mellette. Naná! Hisz Istennőm van! Leparkoltunk a parton, nyaltuk-faltuk egymást. Később jött Dodesz. - Figyejjé már Öcsi! Van lóvéd? - kérdezte, amikor Kati elhúzott fagyiért. Ráztam a fejem, hogy nincs. - Pedig az ilyen jó nő sokat fogyaszt! - mondta nevetve: - Többet, mint az én mocim, százon! Na! Itt van húsz rongy, csak hogy ne légy piti! Tedd el! - mondta. - Nem tudom megadni! - de arra gondoltam, tök jó lenne Katit elvinni vacsizni. - Majd megadod, ha lesz! - felelte, aztán feltápászkodott és elhúzott. Király! Gyorsan eltettem a pénzt, és vártam a csajomat. Később fürödtünk, meg söröztünk. Aztán feltűnt Bridzsi és le nem vette a szemeit rólunk. Verte a víz! Leszarom! Ott rováztam neki, hogy béküljünk ki, de elhajtott, mint Szapora Pista a WC-s nénit. Akkor most mi a szart akar, nem igaz? Estefelé mondtam: - Menjünk kajálni. - Tele vagy lóvéval? - kérdezte Kati, de nem kérette magát. Elhúztunk a Matrózba. Még a cigány is nekünk húzta! Baromi király volt! - Mit jáccak instállom? - jött oda a prímás, én meg azt hittem lehidalok a gyönyörtől. Aztán visszahúztunk a kéglibe. Tök üres volt. - A többiek? - Melóznak - mondta és magával húzott az ágyba. Hát mit ne mondjak! Király volt. - Mit melóznak? - kérdeztem később, de nem válaszolt. Én meg minek feszegessem, nem?

 

 

 

   Éjfél után érek haza. Nagy buli van! Bömböl a zene, az ikrek egymással táncolnak, mint két buzi. Fater egyedül csasztuskázik az asztalon, muter a kezeit tördelve zokog. Dugócska a Bogi hóna alatt járja a lassút, Olgi a Jenő bá' ölében énekel. - Mi van itt? - kérdezem a nővéremet. - Ismerkedési est, vagy mi - feleli. - Ééén iiiis vvvoltam mmmár iiilyenen! - dadogja Rózsika, és kitölt egy stampedli édeset nagyinak és magának. 

 

 

 

 

 

MIA

 

 

 

   A reggelinél tutira állt a balhé! A nagyi király testtartásba vágta magát. Úgy ült, mint a T vonalzó a klón. Erre mondják azt szakmai körökben: - Dicséretes a legényes jókedv és a férfias testtartás, amivel az előadást előadják! - hát ez tényleg dicséretes volt! Meg állati! Az előadásról ne is beszéljünk. A nagyi merev háttal tunkolta undormányos reggelijét, és pakolta mindenhova. Abroszra, földre, szomszédja ölébe. Apcit az idegroham kerülgette. - Nem tud rendesen zabálni? - kérdezte nagyitól. - Vén hülye! - tette még hozzá. Anci meg szipákolt, mintha gáztámadás érte volna. Naná, hogy Bogi is belepofázott! Apci meg rendesen leforrázta magát éppen azzal, ami az asztalon elé került. Alacsonyan szállt a „Bassza meg", meg a „kurva életbe!" A retró csajszi mondta is: - Hhhu ddde cscscsunyán bbbeszszszél Sssanyikkka! - Magának, Sán-dor-úr! - üvöltötte Apci, és elrohant két méter kolbászáért, mert az nem forráz. Aztán elhúztam a csíkot. Most mit üljek otthon, nem igaz? Különben is, lóvét kell szereznem, mert az ikrek beköpnek. A Lacipecsenyés előtt értem utol a többieket. - Na mi van, Mimóza? - kérdezte Jani. - Pénzért nem dugsz? - nem szóltam egy szót sem, majd abbahagyja. - Nézz rá a Verára! - mondta Tóbi. Ránéztem, nem vettem rajta észre semmit. - Mit nézzek? - kérdeztem később. - Nem kopott el - mondta Moha. Röhögtek. - Ha velünk akarsz lenni, akkor azt kell csinálnod, amit a csapat akar! - folytatta Jani. - Megértetted? - Meg - feleltem - De dugni nem fogok! - mondtam és sarkon fordultam, hogy hazamenjek. - Várj! Oké! Vera rodázik, te meg lopsz velünk! Rendben? - fellélegeztem, bólintottam. - Akkor maradhatok? - kérdeztem. - Maradhatsz! - mondta Jani, és máris azt lestük, kitől csórjunk. Nem messze az újságos bódéjától észrevettünk egy aktatáskás, dagadt mukit. Könyvet olvasott az egyik félreeső padon. Most Verán volt a sor. Odabillegett a kopaszhoz, leült mellé. A vén kéjenc egyből vette a lapot. Letette a könyvet, Verához fordult. Dumáltak. Aztán megfogta a lány combját, felcsúszott a keze a szoknya alá. Vera hagyta. Amikor a kéjenc félig hátat fordított táskájának, Jani felkapta, és sutty! Futás! Berohantunk a fák közé, a táskát bedobtuk a bokorba, aztán leültünk egy padra. Vera sehol. Idegesen várakoztunk, még a szajréról is megfeledkeztünk. Jó fél óra múlva jött. - Mi van? - kérdezte tőle Moha. - Kerestem tíz rongyot! - mutatta nevetve a pénzt. - A vén fasz teljesen beindult rám! Becibált a kocsijába. Olyan büdös volt, mint a dög. Azt hittem sose végez. Fúj! Nem is érdekelte a táskája! Nézzük már meg mi van benne! - mondta izgatottan. Félrevonultunk, mert elég sokan voltak a környéken. Kinyitottuk a tatyót. Egy pisztoly volt benne. - Dobd el! - mondtam Janinak, aki játszadozott a fegyverrel. - Frászt! - suttogta Moha, és átvette a pisztolyt. - Ez még jó lesz valamire! Eldugjuk! - hadarta, majd visszatette a táskába. Eldugtuk az egyik fa odvába, majd átvágtunk a ligeten. A mólónál találtuk magunkat. Néztük a horgászokat. Még mindig nem volt pénzünk! Pedig ha törik, ha szakad, kell szereznem két rongyot. - Most mit csináljunk? - kérdeztem. - Ott van az a vén csajszi! - mutatott Tóbi, egy szalmakalapos nőre. Elindultam. Elővettem a jól bevált trükköt. Lehuppantam mellé, felvettem a legkedvesebb mosolyomat. - Csókolom! - mondtam. - Egyedül tetszik lenni? - Menj innen kislány! - mondta egy mély férfihang. Atyavilág! Ez egy vén buzi! Mielőtt odébb állhattam volna, odaért a Moha és megszabadította a vén trottyost a retiküljétől. Futottunk! Az meg kétségbeesetten rohangált fel-alá, hogy kirabolták. Egy fiatal suhanc a nyomunkba eredt, de kétfelé váltunk, és így sikerült leráznunk. A mozi mögött találkoztunk. Ezt már régen megbeszéltük. Ha bármi gond van, és futni kell, a mozi a cél. Ott napközben kevesen járnak, nem keltünk feltűnést. Szétosztottuk a lóvét, aztán tűz haza! Van pénzem, nem ugathatnak az ikrek!

 

 

 

   Tuti nagy buli van otthon! Kitalálták az ősök, hogy csinálunk valami ismerkedési bulit, vagy mit. Király! Mindenki, mindenkivel ismerkedik, berúg, meg táncol. Állati! Még a nagyi is piál, mint az atom szamár. Tök király, a retró csajszival fejükbe döntik a cherryt és idétlen hangon kornyikálnak. - Hoztál pénzt? - kérdezte Tibcsiferke. Kezükbe nyomom a lóvét, aztán húzok én is mulatni. - Holnap megint kettő! - üvölti utánam egyikük, de leszarom! Ma, ma van, és buli van!  Később befut az Öcsi is. Állati jó a hangulat!

 

 

 

 

 

FATER

 

 

 

   Azt hittem megüt a szél! A büdös Vénsárkány kitalálta, hogy lumbahója van! Merev háttal tunkolta a száraz kiflit a barna löttybe! Egy merő gané lett az abrosztól kezdve a kerítésig minden! Úgy nyögdécselt, mint valami pornósztár akció közben. A hányás kerülgetett. Elképzeltem a Sárkányt egy Sárkányfival! Jesszusom! Azért az ocsmányságnak is van határa! Aztán még neki állt följebb, amikor szóvá tettem! Ezzel még a debil feleségem volt így! - Ne bántsd a mamát! - dünnyögte. - Akkor mondd meg az anyádnak, hogy ne zabáljon úgy, mint a varacskos disznó az ingoványban! - mondtam, de olyan ideges voltam, hogy leforráztam magam a teával. Aztán mikor már majdnem megnyugodtam, jött Tyúkanyó a mélyvízi teával. Szerencsétlen Kamill csak sunnyogott! Hej ha igazi férfi lenne! Már rég agyhelyen csapta volna élete párját, hogy a rosseb egye meg! A két kölöknek van igaza. Amint lehet, lelépnek, és estig elő se kerülnek. Ennél még a csavargás is jobb! Tahó egy csapat. Na aztán a délelőtt! Kitalálta az én hitvesem, a jó Isten csapja őt a kőfalhoz, hogy szerveznek egy ismerkedési estet. Hogy mindenki jó alaposan megismerje a másikat. Hiába mondtam neki: - Én már ismerem az egész büdös bagázst! - erre azt felelte: - Nem baj Sanyika! Ez most más lesz! - Mennyiben? - kérdeztem. - Anyád mától kezdve normális lesz? Vagy a Tyúkanyó húst eszik? Ő lesz az első ragadozó tyúk? Vagy mi? - Cinikus vagy Sanyi! - mondta Klárikám, és elhúzott Bogival meg Olgival, szervezkedtek. A Sárkány lezuhant Rózsi mellé, és együtt vidámkodtak. Arról ugattak, kinek-milyen betegsége van. Naná, hogy jó hangosan pofázták, hadd menjen el az embernek a maradék étvágya is. Na aztán később észrevettem Olgit, amint hátrament a kerti grillhez. A fák között értem utol. - Most megcsókolhat, Sanyika! - mondta, és lehunyta szemeit. Huhu! Jó hosszan smároltunk, közben persze rendesen letapiztuk egymást. - Hu, ha a férjem is ilyen kemény lenne! - sóhajtott fel, amikor letapadt rólam. - Sajnos impotens! - mondta, és megint rám vetette magát. Micsoda jó hír! - Pedig már orvossal is próbálkoztunk! - folytatta - És? Az orvost sem tudta megdugni? - kérdeztem. Felnevetett. - De jó pofa maga Sanyika! - Nem tudom mi ebben a vicc, dugtam én már orvossal is! Ekkora bögyei voltak! - mutattam, és megint rávetettem magam. - Jó! - bújt ki az ölelésemből. - Most vissza kell mennem! Éjjel legyen a lugasban! Rendben? - meg sem várta a válaszom, visszaszaladt az Impotenci Jencihez. Még, hogy rendben! Naná, hogy rendben!

 

 

 

   Jó kis bulit hoztak össze a lányok! Végre úgy piálhatok, hogy a kutya sem szól hozzám! Persze, csak módjával, nehogy a híres férfiasságom csődöt mondjon! Olgim az Impotenci ölében ücsörög, az meg olyan boldog, mintha..., pedig, köze sincs hozzá! Mármint az Olgihoz. Klárikám persze kezeit tördelve zokog, mert a Sárkány cherryt iszik barackkal, de hát egyszer élünk! Jó, a vénségnek még az is sok, de ami késik, az jön! Nem igaz?

 

 

 

 

 

MUTER

 

 

 

   Jaj Istenem! Szegény anyuka! Elfeküdte a derekát, alig bírt reggelizni szegény. A szeme sem a régi már, úgy meg nagyon nehéz. Jó, hát szegény fellökte a kávét, kicsit összefröcskölte az abroszt, de azért nem kell vele kiabálni. A Sanyi az egy állat. - Zabáljon már rendesen, Vénsárkány! - üvöltötte, és azt hittem a szívem szakad meg. Meg is szakadt! De a jó Isten megbüntette Sanyit! Megbüntette, mert ilyen szemét! Leforrázta a fütykösét a piszok! Ezt is ráfogta szegény mamára! Azt hittem, menten sírva fakadok. Sírva is fakadtam! Ilyen egy disznót! Utána meg szegény Bogival veszett össze. Pedig az csak jót akart! Az a baj, hogy Sanyi irigy. Irigykedik az ezer méter mélyből feltörő ásványvízre, az egészséges étkekre, és amiatt, hogy a többiek sokkal boldogabban élnek, mint mi. Ők megértők! Azonnal körénk gyűlnek, ha a mamának valami baja van. Azonnal! Azt lesik, miben tudnának segíteni! Nem úgy, mint ez a..., ez a..., nem is tudom micsoda! Még jó, hogy kitaláltuk ezt az ismerkedési estet. Hadd szórakozzanak a gyerekek is, nem igaz? Ránk is ránk fér egy kis mulatozás! Bogi spenót tortát készített áfonyás pityerével. Hát az, valami csodálatos! Hozzá ittuk az Ezer Földi Jó nevű italt. Hát kell ennél jobb? Persze, ez az állat Sanyi kolbászt evett, szalámival és sörrel, de hát ő már csak ilyen. Nem tud viselkedni. Anyuka meg egész délelőtt Rózsikával beszélgetett. Olyan, de olyan aranyosak voltak. Persze, mindenkinek van egy kis betegsége már az Ő korukban, de olyan jópofán adták elő, azt hittem megzabálom őket. Olyan sokat nevettem, amikor Rózsika elmesélte a tizenhat műtétének történetét. Mikor arról beszélt, hogy hat hónapig volt az intenzíven, és Rezsőkéje már legyártotta az ő koporsóját is, azt hittem meghalok, úgy nevettem. Aztán csöngött a mobilom. Köves úr volt az. Gyorsan beszaladtam a mosókonyhába. - Hétre ma várom a mólónál! - énekelte Köves úr, és nagyon megijedtem. - Ideutazott? - kérdeztem rémülten. - Itt vagyok és meghalok, ha nem leszel enyém! - énekelte. Lábaimból kiszaladt a vér, olyan ideges lettem. Lerogytam a szennyesre. - Ma nem tudok odamenni - suttogtam - Nem érek rá! - Holnap? - kérdezte. - Lehet! - hadartam, és gyorsan bontottam a vonalat. Nagy bajba kerültem! Anyuka, anyuka, ezt most jól megcsinálta nekem!

 

 

 

   Már késő este van. A többiek nagyon jól mulatnak. Mindenki azt mondja, nagyon jó kis bulit hoztunk össze. Anyuka Rózsikával iszogat, Sanyi az asztalon táncol, a többiek is nagyon jól érzik magukat. Egy autó fordul be a kerítés mellé. Ismerem a kocsit. Itt a Köves úr! Akarom mondani, Dezső. Kis idő múlva megcsörren a mobilom. Egyet csörög, aztán csend. Most mit csináljak?  - Fáj a fejem! Sétálok egyet - mondom anyukának, és elindulok a kapu felé.

 

 

 

 

 

NAGYI

 

 

 

   Hát ez egy állat úgy viselkedik mintha ő tökéletes lenne pedig egy ócska tahó hát tehetek én arról hogy elfeküdtem a derekamat meg kiöntöttem a kávét látszik ezen a büdös disznón hogy nem volt gyerekszobája csak egy szoba gyerek volt otthon a neveletlenebbik fajtából mit tudja az ilyen tahó hogy kell viselkedni úri helyen, később beszélgettem a Rózsikával abba is belekötött a mocsok: „mitgusztustalankodnakitt-vénhülyékasokkurvabetegségükkelkifordulazemberbelemíghallgatjamagukat" üvöltötte a pince ikuju Trógerpöcs de mondtam Rózsikának ne törődjön vele mert ez egy paraszt nem tudja mi a tisztesség sose tudta mer' ha tudná akkor még mindig lenne lakása és nem nálam rontaná a levegőt, nem tetszik nekem az sem ahogy az Olgi körül forgolódik a büdös disznaja most is láttam hogy hátramentek a kertbe csak ez a szerencsétlen Jenő no meg a lányom nem veszi észre persze most mindenki az esti bulival volt elfoglalva mert jó kis bulit találtak ki Klárikámék estére igazán jól sikerült ettünk jó nagyokat még iszogattunk is, az ikrek is nagyon aranyosak voltak később előkerült Öcsike is és Miácska is de nagyon aggódom értük mer' egyre később járnak haza fene tudja milyen társaságba keveredtek csak nehogy bajuk essék.

 

 

 

   Egyedül fekszem az ágyon Klárikám sehol egyszerűen nem tudom mi lehet vele azt mondta fáj a feje és sétálni megy aggódom érte igazán jót tenne neki ha Köves úr telefonálna végre és találkoznának csak egy beszélgetés erejéig hátha más lenne a lányom hozzáállása a dolgokhoz és kirúgná végre ezt a büdös tahót.

 

 

Foltatás következik... (10.20-tól)

 

 

 

Előző rész

Első rész

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek