Néha...

Régen írtam, és úgy döntöttem újra tollat fogok a kezembe... Érettségivel a nyakamban, 18 évesen ezt érzem...:) Remélem tetszik, a kritikáknak örülök...:)

Néha körülnézek... És nagyon elszomorodok,
Mert nem tudom a sokból melyik úton kéne elindulnom.
És ha körülnézek eléggé elszomorodok,
Mert rá kell jönnöm, hogy az életem nem irányíthatom.
Félek hogy hibázok, félek hogy elveszek,
Előbb-utóbb megbotlok, vagy túl korán megöregszek,
Félek már szeretni és félek már kötődni,
Elég nehéz megtanulni valamit elveszíteni,
Félek már sírni és félek már hinni,
De megtanultam: ha félek is, mindig tovább kell menni
És akármilyen sötét is minden ami körülvesz,
Ha boldog akarok lenni, csak körül kell néznem.

És néha körülnézek... És nagyon boldog vagyok,
Mert néha kisüt a nap, és az egész világ csak rám mosolyog...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Tara Scott
#3. 2011. május 24. 13:31
Hidd el, mindannyian így vagyunk ezzel. "Egyszer fent, egyszer lent" az élet már csak ilyen. Egyszer jobb, egyszer nem. Vigasztaljon, nem Vagy egyedül. :)
Szeretettel üdv itt: Tara
janos
#2. 2011. május 22. 21:10
Minden ember saját sórsának a kovácsolója.
Addig üssük a vasat amíg meleg,próbáld meg nyugodtan és meglátod minden ragyogni fog körülötted.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!