Namégegyszer Kicsit másképp

Van Der Graaf Generatornak kellene következni, úgy terveztem, de az élet, mint mindig, közbeszólt.

 

Furcsa érzések fognak el, ha amerikai filmeket nézek. Nem mindig, de azért szoktak jó filmeket is csinálni, ami róluk szól. Sejtelmes, szomorúság bujkál ezekben a filmekben, mintha keresnének valamit. Valamit, nem tudni mit, de valamikor elvesztették. Ott az a fene nagy társadalom, megy teszi a dolgát, de az a valami, ez hiányzik.. Én sem tudom mi az, de érzem a filmjeikben, zenéikben, a nagy úton elszórtak valamit. Ezt az érzést véltem felfedezni George Winston muzsikájában, mikor először hallottam, Kassákban. Úti beszámoló volt diavetítéssel, Winston lemeze volt a kíséret.

Valamikor egy éve, kicsit több talán, a Tollalon mutattam Pachelbel Canon in D művének Winston és Tom Barabas általi feldolgozását. Barabast később ismertem meg Winstonnál. Zenéjük rokonsága azonnal feltűnt. Barabasnál viszont nem éreztem a keresgélést. Mi lehet az oka, nem tudom, de az biztos ő nem ott nőtt föl.

Tom négy éves korában fedezte fel magának a zongorát, tizenkét évesen bemutatkozott a Liszt Ferenc Konzervatóriumban. Még gyerek volt, mikor szüleivel emigráltak Venezuelába.

Nagy örömömre beleegyezett egy interjúba (koszonom nagyon szepen az invitaciot es igen szeretnem megchinalni. A magyarom foleg az iras nem nagyon jo mar.), melyet reményeim szerint hamarosan olvashattok a Tollal.hu közös kincsünkben.

Kerestem-kutattam Tom felvételei után, és találtam néhány muzsikust, kik szintén rokonítható zeneiséggel gondolkodnak. Tomon kívül most őket is ajánlom:

 

Tom Barabas Moon Dust


 

 

Különösen szép vizuális háttérrel készült Stephen Peppos Dream 13 című felvétele:

 


 

Michael Gettel: Galloway

 

George Winston Colors/Dance

 

 

Végezetül ismét Tom Barabas. For The Beauty of The Earth

 

 

Kellemes zenehallgatást kívánok

 

Márkus

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek