Nagyszombati gondolatok 2012

Néhány gondolat nagyszombattal kapcsolatban.

Nagyszombat reggelén, korán keltem. Már régóta szerettem volna egyedül elmenni egy katolikus templomba, és a csendben imádkozni Jézus sírba tett teste mellett. Rengetek kérdés merült fel bennem az évek során, gondoltam hátha vaj egyre választ kapok. Eszembe jutott viszont, az a tény, hogy Jézus is kettősével küldte el tanítványait. Szóltam egy jó barátomnak, aki maga is kereső ember lévén, örömmel mondott igent. Így történt tehát reggel hatkor úton voltunk a város központjában lévő katolikus templom felé. Kicsit borús, hűvös idő volt. Hamar odaérkeztünk, közben hallgattuk a madarak reggeli énekét. Igen ám, de amire nem gondoltunk az bekövetkezett: Zárva volt a templom ajtaja. Mit csináljunk? Egy keveset tanácstalanul álldogáltunk, a barátom szólalt meg elsőnek:- Mennyünk át a másik negyedben, lévő katolikus templomba. - Igaz ott nem csend, hanem éneklés fogad, az egyik katolikus lelkiségi mozgalom tagjai egész éjszakás programot szerveztek. - Rendben - feleltem. Viszont egyezzünk meg, ha tényleg ott vannak, akkor nem megyünk be, visszajövünk a központi templom melletti parkba, és itt üldögélünk, szemlélődünk. -Ok - felelte a barátom s már indultunk is tovább. Hamar megtettük a másfél kilométeres távolságot. Odaérve a barátomnak lett igaza, éneklés hangja szűrődött ki az ajtón. Sajnálkozva visszafordultunk, most még gyorsabban értünk vissza az első templomhoz, amely még zárva volt, pedig lassan hét óra felé volt már. Leültünk egy padra és hagytuk a gondolatainkat, érzelmeinket szabadon kószálni, közben néztük, amint megleptek a madarak. Egy kis cinege jött- ment körülöttünk, később egy gerle pár játszotta reggeli szerelmeskedését. Bennem pedig egy érdekes állapot uralkodott, rádöbbentem, semmit sem értek semmiből. Más szóval teljesen össze vagyok zavarodva. Rásandítottam a barátomra, s egy kérdés tódult az agyamba. Mit szólsz? - kérdeztem tőle- Jézus tanítványai vajon a halála utáni napon énekeltek? S mivel nem felelt tovább mondtam a megkezdett gondolatot: - Bizony nem, hanem olyanok lehettek, mint most mi, teljesen összezavarodottak, semmit sem értve abból, amit a Mester az Úr tanított nekik. - Hiszen azt tanította, Ő az örök élet, aki hisz benne, az halált nem lát, és lám Ő volt az első a tizenkettő közül, aki meghalt. Tele voltak a tanítványai kérdésekkel, mint mi most, vagy bárki, aki kereső és választ keres a kérdéseire. Elhallgattam. Csend borult ránk, mély csend. És egy új gondolat született meg bennem. A hit a mélyben születik, és ott kezdődik, amikor az ember elengedi a fogódzóit, vagy rájön, nincs amibe kapaszkodni, biztos dolog nincs, vagyis a hit egy rizikó, egy komoly kockázat vállalás. És arra is rádöbbentem ez a kegyelem, vagyis a hit, kegyelem. És úgy, ahogy Jézust a Lélek a pusztába vitte negyven napra, úgy minket is vezet, de nem kitaposott úton. Nem. Hanem sziklás, mocsaras, ismeretlen ösvényeken, ahol rengeteg veszély leselkedik az emberre. Bennünk vannak azok az eszközök, amelyekkel meg tudunk birkózni mindennel, és a harcot meg kell vívni, mert meglehet, élő példa Jézus. Békesség ereszkedett ránk, de ez a békesség nem a miénk volt a Lélek ajándéka ez, amely benne van minden élő szívében. Még váltottunk néhány szót, azzal elindultunk haza családjainkhoz. És örültem, mert azt éreztem, oszladozóban a sötétség jön a hajnal és új nap virrad, a feltámadás napja... Békesség legyen a világon minden élő szívében Ámen.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#2. 2012. április 19. 21:01
A rögeszmék, dogmák látszatbiztonsága nélküli zavarodottság kitűnő alap, hogy a sötétséget világosság váltsa fel.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!