Nagyapó Meséskönyve: A mumus

A nagybácsikának volt egy skatulyája, Juczikának bezzeg fájt a foga rája.

 

A nagybácsikának volt egy skatulyája,
Juczikának bezzeg fájt a foga rája.
„Ne nyúlj hozzá, ne nyúlj!" - mondta a nagybácsi,
Hanem a Juczika, mint mindég, kiváncsi.

 

„Hátha aranygyűrüt tett a skatulyába?"
Gondolta magában: jó lesz az ujjára.
„Tán ragyogó gyöngysor van elrejtve benne?"
Gondolta magában: de nagy öröm lenne!

 

„Vagy selyemkendőt vett hímezve virággal?
Ibolyakék kötőt piros pántlikával?
Ki tudja, ki tudja, mit vett a vásáron?
Tán meg akar lepni? Ép bizony nem várom!"

 

Piperékre gondolt a hiú kis lányka.
A kincses skatulyát forgatja, babrálja.
Skatulya födele fölpattan, kitárúl:
S kiugrik egy mumus, hopp! a skatutyábúl.

 

Fekete az arcza, akárcsak az ördög,
Vicsorgatja fogát, tán még rá is dörmög?
Fölemeli mind a két kezét magasra.
Talán a Juczikát bántani akarja?

 

Égnek áll a haja, szeme kimeredve,
Szegény Juczikának odalett a kedve.
Szaladna, de nem tud, csak elfakad sírva:
„Jaj, mumus! Jaj, mumus!..." a nagybácsit hívja.

 

Siet a nagybácsi, nyájas hangon így szól:
„A mumus csak játék, ne félj a mumustól!
Nézz ide, bezárom. Mars a skatulyába!
Jó éjszakát, pitt-patt! Most alá'szolgája!"

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek