Nagyapó Meséskönyve: A dalok királya

Útra kelt a fülemüle, Hogy világot lásson


Útra kelt a fülemüle,
Hogy világot lásson,
Repült, repült messze túl az
Óperencziáson,
Egy gyönyörű pirókmadár
Volt az útitársa,
Zöld erdőben leszállottak
Rengő-ringó ágra.


Zöld erdőben a madarak
Mindjárt észrevették...
Találgatják: ki ez a két
Ismeretlen vendég?
Szép ruhája nagyon tetszik
A pirókmadárnak,
Lombok közűl, bokrok alól
Rája kukucskálnak.


Magasztalja a pirókot
Mind, a ki csak látja:
„De szép piros a mellénye,
Fényes a kabátja!
Bizonyosan valami nagy
Gavallér levente!
Az a másik az inasa,
Mily kopott mellette!"


Lombok közűl, bokrok alól
Csodájára járnak,
Hízelegnek szép szavakkal
A pirókmadárnak,
Körűlfogják mindenfelől
Hajlongva, bókolva...
Fülemile félrevonúl
Egy tüskebokorba.


Gyönyörködnek a pirókban,
Csodálkozva nézik,
Esdekelnek mind a hányan,
Hogy daloljon nékik.
„Dalolj, dalolj, szép idegen!
- Kérik egyre jobban. -
Milyen édes zene szólhat
A te szép dalodban!"


Pirókmadár rá is kezdi,
Hallik a nótája...
Hej, de bezzeg a madarak
Nagyot néznek rája.
Egymásután úgy eltünnek,
Mint egy szempillantás...
Azt se mondják a piróknak
Jó éjszakát, pajtás!


Sugdosódnak az erdőben;
„Jaj, micsoda ének!
A száját is kár kinyitni,
Kár a leventének!
Bármilyen szép a mellénye,
Fényes a kabátja:
Czifra úrfi, csiri-csári,
Hess, alászolgája!"


Fülemile most megszólal
A tüskebokorban,
Égre csengő énekében
Érző szive dobban.
Körűl a fák lombjaikkal
Tapsikolnak rája,
Kivirít a tüskebokor,
Rózsát nyit az ága.


„Éljen! éljen! de gyönyörű!"
Madarak kiáltják.
S a szegény kis fülemilét
Körűlszálldogálják:
„Megbocsáss, hogy úgy lenéztünk,
Te kopott madárka,
Te vagy, te vagy akárki vagy
A dalok királya!"


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek