Munkaszolga

Radnótira gondolva

 

az idegenbe akkor nem fonal vitt,

de puska, szurony és marhavagon,

váltók lökték őket holnapi csatamezőkre

árkokat vésni a földbe,

ahol a halál majd nem téved,

mindenkit megtalál

 

addig szögesdrót visz otthonról,

legalább lelkük sikolya visszatalál,

legalább a tömeg sír majd, mikor

közülük derül ki, kit nem védett meg

a gyűlölet a vakságtól, lőtték, végezték

 

… és mindenki írt szemével az égre,

mindenki imát, keserű fohászt,

szerelmet ígérve a mennybe, ahol

találkoznak vörös rózsák, orgonák,

tavaszba fehéredve, szűz gondolatok,

versek, versek, és a sok súlyos gond

 

az élet szanaszét, töredékekké lőve,

szanaszét bujkál a pulzus is,

már csak sóhajt, csendet, vákuumba,

ne legyen áruló őrök fülében,

ha nem hívják,

és még nem, szíve

sötétkamrájából áruló fényt se adjon

 

az odavert élet hátha visszatérhet

 

csend, …

csendet, …

a galamb visszajött,

vissza, … ma is

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Igaz barátság