Moziajánló: A tündér

Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben, moziban ülve egy francia-belga film poénjaitól fog csorogni a könnyem. Csütörtökön viszont megtörtént velem mindez...

 

 

A tündér - bemutatójának szövege alapján -: „a régmúlt filmkészítői előtt tiszteleg: ezúttal egy maga korában roppant népszerű, de mára csaknem teljesen elfeledett műfaj, a börleszk idéződik fel." Számomra sokkal inkább tűnt gegparádé és művészfilm mesteri vegyítésének ez az alkotás, mintsem Chaplin féle burleszknek. Hozzáteszem, sem a művészfilmeket, sem az erőltetett gegeket nem szerettem soha, viszont az az ötvözet, melyet Dominique Abel, Fiona Gordon és Bruno Romy rendezőtrió alkotott, még engem is rabul ejtett.
A történet valahol Franciaországban, egy kis tengerparti városkában játszódik. Egyik főszereplőnk Dom (Dominique Abel) éjszakai portás egy lepukkant hotelban. Egyik este különös vendége érkezik, Fiona (Fiona Gordon), aki közli vele, hogy ő egy tündér, és teljesíti három kívánságát. Természetesen recepciósunk sem naiv, de miután vendége megmenti az életét, két kívánság is kicsúszik a fogai közül, melyek másnapra teljesülnek. Innentől pedig kezdetét veszi a harmadik kívánság utáni hajsza, melynek során bármi megtörténhet...
A két főszereplőn kívül megismerkedhetünk egy angol úrral és a portások elől táskájába bújtatott kutyájával, hajléktalan feketékkel, kik egy jobb életre vágynak, egy elmegyógyintézettel és a benne élőkkel, ahol a dolgozók nem hisznek a tündérekben, valamint egy kocsmával, melyben a pincér hatalmas szemüvege ellenére is félvakon mozog a teremben. Természetesen a romantikus szál és a rendőri üldözések sem maradhatnak ki a repertoárból...
És hogy mire számíthat az, aki beül erre a filmre a moziba? Egy jelenetet muszáj megosztanom a kedves olvasóval... Képzeljük magunk elé azt a szituációt, mikor egy cipőárus lány egyedül van a boltjában, leveszi magassarkú cipőjét, mert annyira fáj a lába, majd ledől három puffra egy kicsit lazítani, mikor a kirakatban feltűnik a tündérünk. Meglátva a lány szenvedését, bemegy a boltba, gyorsan kér egy női cipőt, becsomagoltatja, majd egy edzőcipőt is, melyet felpróbálva egy „ezeket elviszem"-mel kirohan a boltból.
Ehhez hasonló poénok tömkelege van a filmben, melynek hatására rengetegszer az egész nézőközönség fel-felnevetett a bemutatón. A szereplők nagyon jól hozták a rájuk kirótt karaktereket, a történet és a gegparádé zseniálisra sikerült, ugyanakkor nem szabad elsiklanunk a film negatívumjai mellett sem. Sajnos három olyan jelenetet is sikerült belepakolni a 93 perces hosszba, melyek kifejezetten unalmassá sikeredtek. Ráadásul az első mindjárt a legelején... Bevallom, az első öt percben azt nézegettem, merre menekülhetnék ki a moziból úgy, hogy ne vegyenek észre. Ugyanakkor örülök neki, hogy maradtam, mert ha azt a háromszor öt perces unalomjátékot, és a hébe-hóba becsúszott bakikat nem nézzük, akkor egy zseniális filmet tudhatok magam mögött, melyre biztosan adnák 10-ből 7-8 pontot.
És hogy kiknek ajánlanám A tündért? Mindazoknak, akik szeretik az igazán jó gegeket, azoknak, akik el tudnak szabadulni a lövöldözős, vagy épp szexbe torkolló mozik világától, és szeretik a kissé meseszerű, kissé művészies, ugyanakkor mindenképp jó humorral átitatott filmeket.

 

 

 

 

 

 

YouTube előzetes

 

 

További információ

 

Tóth Balázs Gábor


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2012. november 23. 11:34
Na, szép!

Nem a saját nevemen raktam fel....

Mindenesetre ha minden igaz, akkor benne lesz ez a cikk a filmmagazinban is...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek