Mozaik

Csepp a tengerben

 

Apró mozaikdarab vagyok a világ padlóján,
Csak egy szalmaszál a bálában a saroglyán.
Amit ki tudja, merre visz pár erős kéz,
Ahová leteszik, ott vége, ennyi, kész.


Erős a szívem, de elég ez álmot kergetni?
Ha éjszakám sincs már ágyat megvetni?
Jó-e az irány, amerre húz e szív szüntelen?
Vagy a távolság célomig végtelen?


Mennyi kérdés és választ nem kapok,
Csak megyek, s éveket mint járdát koptatok.
Minden kezet eltolok mert sajátom túl erős,
Ha nem figyelek, lassan engem is legyőz.


Keresem a gyémántot, ami valahol nekem ragyog,
De, hogy milyen, nem tudom, nehéz így, hogy titok.
Ha meglelem, vajon vele majd békét is kapok?
Valóság ez, vagy csak életet álmodok?


Nincs válasz, csak napok, végtelen napok,
De egyszer minden percet visszaadok.
Vissza a szívemnek, mit elpazaroltam,
E sorokra is, hazafelé, a metróhuzatban...
/ Tücsy/

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek