Most én mesélek

"ahogy ő látta"

 

Az úgy volt, hogy azt mondta Apának Anya, hogy most már elvisz engem a dolgozójába megmutatni. Nem nagyon értettem, de azt mondták, hogy én már egy okos, értelmes nagylány vagyok, velem el lehet menni. Szépen felöltöztetett anya egy reggel, s elindultunk a "Mama buszához", olyannal mentünk, de nem arra. Továbbig, megálltunk, anya mindig valami furát emlegetett, Erzsébet, Erzsébet...nem tudtam, de gondoltam, ő tudja miért mondja. Sétáltunk egyet, s bementünk egy üvegajtón, nemsokára kijött egy bácsi, anya mondta, ő a portás, mosolygott, s megkérdezte hova megyünk. Megengedte, hogy átmenjünk azon a fura valamin, amin én át akartam bújni, de anya nem engedte, hanem elővett egy csipogós kártyát, s felemelte a valami karját. Felfelé mentünk, találkoztunk sok-sok nénivel, aztán megint egy nagyobb ajtó előtt megálltunk, s anya elővette újra a kártyáját. Végre beléphettünk. Csodálkozva néztem körül, kicsit meg is ijedtem, anya mondta köszönjek, mondjam meg hogy hívnak. Aztán szóltak, menjen anya a papírral, és én ott maradtam. Az egyik néni aranyos volt nagyon, adott pogácsát meg vizet, ölbe vett, és megengedte, hogy dolgozzak, mire anya visszaért, én is azt csináltam mint a nagyok. Még egy néni jött valami furát mondott, valami posta meg valami érthetetlen volt benne. Nemsokára elköszöntünk, s találkoztunk még egy nénivel, akinek partvis és vödör volt a kezében. Megkérte anyát, álljon meg egy pillanatra, hadd nézzen meg engem, nagyon-nagyon kedves néni volt, után küldött nekem ajándékokat. Később is elkísértem anyát, de akkor már nagy voltam.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Emmike
#4. 2011. május 19. 18:19
Én is köszönöm, az e-mailt is!!!
Emmike
#3. 2011. május 19. 18:19
Én is köszönöm, az e-mailt is!!!
Eliza Beth
#2. 2011. május 19. 15:37
Köszi! :-))))))))))))))))))))))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!