Morbid negyedperces

Haláli rövidke...

 

 

Igazán családias kis temetés volt.

Meg is hatódtam. Szegény anyám rettenetesen zokogott, de ezt el is vártuk tőle. Apám a szokásos szürke ballonkabátjában újfent közröhej tárgyává tette saját magát, karöltve érkezett kissé leharcolt kedvesével.

Az az igazság, hogy novemberben meghalni igazi profizmus. Az időjárás is borongós, enyhén szitál a köd, korán sötétedik, nyomasztó az atmoszféra, az embereknek ilyenkor amúgy is pocsék kedvül van.

 

Szép volt a kicsiny ravatalozó, életemben nem láttam ennyi virágot és koszorút. Tetszett a látvány, hogy mindenki koromfeketébe öltözött, csak egy rokon kislány álldogált fehér szoknyácskában, szinte le sem tudtam róla venni a tekintetem, olyan bájos volt.

 

Az egészet lezavarták egy óra alatt, még olyanok is tiszteletüket tették, akiket már negyven éve nem is láttam, nem is hallottam róluk.

 

Összességében elmondhatom, hogy elégedett vagyok. A koporsóra sem sajnálták anyámék a pénzt, igazi pácolt gesztenyefa, mondjuk a bélése kicsit vékony, de lesz idő megszokni, hogy nyomja a bal lapockámat.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#8. 2011. augusztus 30. 17:29
Tetszik. :-)
Bihari Viktória
#7. 2011. augusztus 29. 17:23
köszönöm szépen!
Answer
#6. 2011. augusztus 29. 17:22
Talán mégsem érzed ha nyom...
Gratulálok az érdekes megközelítéshez!
Szeretettel: answer
Bedő Csaba
#5. 2011. augusztus 29. 14:48
Haláli írás!:) Tetszett.
Gratula!

Szép napot!
Balage
#4. 2011. augusztus 29. 12:48
Hasonlóan csaptam volna a végén. Tetszett. ;o)
Juhász Kató
#3. 2011. augusztus 28. 19:30
Ne hagyd magad eltemetni!
Kelj fel, és járj!

Majd csak jó lesz valamire a koporsó is,
mondjuk lehet majd diót tartani benne.
janos
#2. 2011. augusztus 28. 18:22
Ez egy kicsit különös írás.
Szeretettel jános
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek