Mókus-sztori kicsiben

Szóval, át- és túléltük az első évet, nem volt könnyű.

 

Van aki ismeri, van aki nem, létezik egy toxoplazmosis nevű betegség, amit egy nagyon csúnya embertelen véletlen során szereztem, orvosomnak hála, hogy észrevette idejében. Ott fejeztem be ugye, hogy Mókusunk egy éves lett, ez idő alatt, hetenként kétszer hordtuk vérvételre, etettünk vele külön speciális gyógyszereket, nem kívánom senkinek, a rokontól pedig már nem tudom megkérdezni hogy ugyan miért tette, amit tett. Veszélyeztetve az én egészségemet, s én csak augusztusban tudtam meg, hogy a gyermekemét is. Azt mondta az orvos hogy 100 ilyen terhességből ötöt tartanak meg. Annyi maradt a körültekintő gyógykezelésemnek, és Ildi gyógyszerezésének hála..hogy közölték, 10 éves koráig, bármikor!!!!! előjöhet a betegség, s a szemét támadja meg. Azóta sem vagyok különösebben jóban a macskákkal....mástól is lehet kapni, én macskasz....tól kaptam, mivel kilincsre kenték én pedig belenyúltam. Akkor sem, s most sem ítélkezem, főleg hogy túl vagyunk az egészen s csak egy nagyon rossz emlék. Egyetlen egyszer gyulladt be a szeme, s akkor rohantunk az orvoshoz, de "csak" kötőhártya-gyulladás volt. A mai napig hálás vagyok Istennek, hogy részint a párom tanácsára, részint maga a baba viselkedése okán, szóval akármilyen beteg is volt, beleértve a gyerekbetegségeket, soha nem volt elesettebb mint az állapota indokolta. Persze az első kisebb-nagyobb baleseteknél, betegségek során, én is bepánikoltam, de mindannyiszor ott volt a segítségem hogy nem szabad. Eddig írtam a "keserű manduláról", de az őszinteséghez ez is hozzátartozik. Én is átéltem nem egyszer, hogy megállítottak az utcán, hogy megnézzék a babámat. Csodálatos érzés!!! Igaz, egyszer a boltban egy néni megkérdezte, hogy van a lányom, s hirtelen nem tudtam kihez szóltak, meg is jegyezte, nem is anya az aki nem tudja hogy van gyermeke. Nem tudom, most már 16 éves lesz, valahogy csak sikerült nevelni. :))

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Emmike
#10. 2011. május 6. 13:59
Én is szívesen felejteném....Eliza Beth!
Emmike
#9. 2011. május 6. 13:59
Én is szívesen felejteném....Eliza Beth!
Emmike
#8. 2011. május 6. 13:56
köszönöm janos hogy olvastál!
Eliza Beth
#7. 2011. május 6. 09:11
Nekem nincs macskám, nem is hallottam még erről a betegségről. Azt hiszem, nem is akarok.
janos
#6. 2011. május 6. 07:58
Meggondokatlan cselekedetekkel, sokat árthat az ember egymásnak.Kedvesek az állatkáink viszont be kell tartani bizonyos dolgokat.Ellenkezőleg a meg fertőződés, hálójába ébredünk.Jobb az elővigyázatos magatartás mint a hosszú kezelések, nem beszélve az esetleges műtétekről.
Emmike
#5. 2011. május 5. 19:52
Igen, köszönöm hogy olvastál!
Answer
#4. 2011. május 5. 16:26
Szerencsére jó volt a döntés!
Üdvözöllek!
Emmike
#3. 2011. május 4. 18:59
Igen, ha belegondolok, hogy ha a doki nem olyan, ha úgy döntünk, hogy elvetetjük...ha, ha...de nem, úgyhogy most a felelősség mellé, az iránti érzett büszkeségem hatalmas erőt ad. Köszönöm hogy olvastál!
Tara Scott
#2. 2011. május 4. 18:48
Az nem ember, aki ilyet csinál. Ismerem a betegséget, vannak cicáink, de az almozást rendkívül körültekintően, utána alapos tisztálkodással kell végezni. Hála Istennek, hogy nem lett nagyobb baj belőle.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Robinson álma