Mistletoe:Mini mesék XI.

Az ősz, csodálatos, puha, sokszínű levélszőnyeggel borította be az erdőt. Az állatok kicsinyei imádták ezt az évszakot. Együtt viháncoltak az egyre vastagabb avarpaplanban.

 

 

Pók Pák kilesett rejtekhelye mögül. Sok évet megért már, de ilyen vihart, mint amelyik az imént véget ért, még nem látott. Amikor meglátta hálója romjait, sírni lett volna kedve. Gyakorlatilag, hasznosítható része nem maradt, teljesen újjá kellett építeni. Szomorúan ücsörgött, gyűjtötte az erőt, amikor fény gyúlt a fejében. Néhány napja látott a tévében egy reklámot, amelyben elszakíthatatlan pókhálót ajánlottak. Elballagott a barkácsáruházba és spórolt pénzét beleölte az újdonságba. Boldogan vitte haza szerzeményét. Otthon azonnal kicsomagolta. Milliónyi alkatrész hevert szanaszét körülötte. Vakargatta a kobakját, majd nekiállt összeállítani. Ötször kezdte el, míg végül sikerült összeraknia, de megérte.

A hajnali Nap sugarai megcsillantak az acélsodronyos építményen. Beült megfigyelő helyére, és várta az első áldozatot, aki a háló foglya lesz. Meg is érkezett, elhízott piaci légy személyében. Igen ám, de ahelyett, hogy a hálóba ragadt volna, az messzire repítette a betolakodót. Pák egy kicsit mérgelődött, de azzal vigasztalta magát, hogy majd a következő rajtaveszt, de minden ugyanúgy történt, mint az első esetben. Kimerészkedett és megvizsgálta a csodahálót, de mindent rendbe talált.

- Pedig a tévében milyen jól működött. - dohogta magában.

Kétnapi munkával lebontotta a szerkezetet és visszavitte az áruházba. Hosszas tanakodás után, az eladók megállapították, hogy egy fontos alkatrész kimaradt az áruból, mégpedig az automatikus ragacsoló, amelynek az a funkciója, hogy ott marasztalja az áldozatokat.

Elnézést kértek és kicserélték a terméket.

Pák boldogan hazacipelte az új jószágot. Mivel már rutint szerzett, gyorsan összedobta és várta a hatást. A szerkezet nagyszerűen működött, hamar megtelt a raktára, a felesleggel kisegítette a szegény rokonokat. Pák büszke volt szerzeményére, mindenkinek dicsekedett vele.

Egyik nap belenézett a teljes alakos tükrébe, és megállapította, hogy bizony felszedett egy kis súlyfelesleget. Hiába a mozgásszegény életmód ide vezetett. Apropó mozgás, kezdett hiányozni a mindennapos hálójavítás, a fejjel lefelé függeszkedés.

Másnap elhatározásra jutott, felhívta a fa tövében élő jóbarátot Pocok Pemetét.

- Szia, Pemete, adnék valamit a srácaidnak, küld fel őket.

Alig telt bele pár perc, máris ott nyüzsgött, vagy háromszáz a pocokcsemeték közül. Pák kiadta a feladatot, le kell bontani a monstrumot. A pocokfiak, ismerve a modern idők szavát, pillanatok alatt teljesítették a feladatot. Pák megdicsérte őket, és nekik adta a szerkentyűt, tegyenek vele, amit csak akarnak. Az apróságok pillanatok alatt lehordták az alkatrészeket.

A pók fentről figyelte az eseményeket.

Az aprónép összegyűlt és tanakodtak, majd láthatóan megegyezésre jutottak. A ragacsolót elvitték a kisebbek, Star Wars lövöldözős játékukhoz. A többiek, készítettek egy hatalmas nagy trambulint. Ezentúl, fáradhatatlanul ezen ugrált az erdő apraja-nagyja.

Pák, este lefekvés előtt, elővette a súlyzókat, hogy bejárassa berozsdásodott izmait. Ezután fekvőpadozott egy kicsit, majd sort kerített az elliptikus trénerre is. Levezetésként szobabiciklire pattant.

Másnap izomlázra ébredt, de nem törődött vele, el kezdte hagyományos módon megépíteni hálóját...

 

Az ősz, csodálatos, puha, sokszínű levélszőnyeggel borította be az erdőt. Az állatok kicsinyei imádták ezt az évszakot. Együtt viháncoltak az egyre vastagabb avarpaplanban.

A fák, lassan teljesen megkopaszodtak, csípősek lettek a reggelek, a közelítő tél előre küldte képviselőjét a jeges szelet. Az állatok tudták, hogy vége a játéknak, készülni kell a zord napokra. A sün család téli álomra készült. Ilyenkor vackukat telehordták levelekkel. Minden süncsimota, saját maga gyűjtötte be ágyába a leveleket. Elérkezett a hosszú alvás ideje. Sün mama sorra betakarta gyermekeit, majd maga is elhelyezkedett a szülői ágyban, mindenkinek jó éjt kívánt, majd leoltotta az éjjeliszekrény lámpáját. A kicsik gyorsan mély álomba szenderültek. Sünmama csendben odaszólt Sünpapának:

- Láttad, hogy Picur milyen gyönyörű, harmonikus szín összeállítású leveleket gyűjtött az idén is. Meglátod, nagy művész lesz belőle...

 

A jegyzettömb lapjai izgatottan várták, hogy mikor kerülnek sorra, és ami még fontosabb milyen fontos üzenetet hordoznak majd. A csapat egyre fogyatkozott, a lakás minden pontján felbukkant odaragasztott alakjuk. Fő helynek számított a bejárat melletti parafa tábla, amire minden lap nagy álma volt. Nyolcvanketteske már közel állt hozzá, hogy ő következzen. Nagyon izgult.

Aztán eljött a nagy nap, az előtte levő felhasználásra került, fényre jutott, ő következett. Néhány napig nem történt semmi, már kezdett ásítozni, egy kicsit talán el is aludt. Toll sercegésére ébredt, valamit írtak rá, majd elválasztották társaitól. Óriási szerencséjére a főtáblára került, büszkén kihúzta magát.

Egy idő után el kezdett feszengeni, mert kíváncsi volt milyen feliratok olvashatók környező társain. Ilyeneket betűzött ki: „Szerda hatkor edzés", „Ha jössz haza, hozz tejet, mert elfogyott", „Vidd ki a szemetet, mert már nagyon büdi", „Hétvégén nagyi szülinapja, ne felejtsd el, tudod, a sárga rózsát szereti", stb.

Egy kicsit pipiskedett, hogy a rajta álló feliratot is el tudja olvasni. Ennyi állt rajta:

SZERETLEK! - és alatta egy szívecske.

Úgy érezte, ezért érdemes volt megszületnie...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Harmatgyöngyök