Mini mesék VI.

A hatodik...

A farkas család meghozta a döntést: hátrahagyják az életképtelen egyedet. A kis életkezdeményt lassan betakarta a hó, várta a végzetét. Ekkor egy soha nem látott lény jelent meg előtte. Idegen bőrökbe öltözve ott állt egy kétlábú, lehajolt hozzá, valami meleget hozóba becsomagolta és felemelte. Elájult, csodálatos fények villództak körülötte, megnyugtató érzés kerítette hatalmába. Felébredt, már nem fázott, meleg hatotta át bundáját, valami édeskés ízt érzett a szájában, ami az anyai táplálásra emlékeztette. Békésen elaludt.

Az ismeretlen gondoskodásának köszönhetően szép, erős egyeddé fejlődött. Amikor ivarérett lett, a jótevő visszaadta a természetnek. Sok farkasordító tél telt el, amikor ismerős szagokat hozott felé a szél. A csorda volt az. Hosszú időn keresztül követte őket, vigyázva a szélirányra, hogy meg ne érezzék a jelenlétét.

Egyik nap egész közel merészkedett. Látta, hogy a falka éppen vadászik. Teljesen bekerítették már az áldozatukat, az izmok pattanásig feszültek, csak a vezér parancsára vártak. A magányos, azonnal átlátta a helyzetet, egy pillanatig nem habozott. Két hatalmas ugrással a csorda vezetője elé pattant, és átharapta a torkát. A váratlan támadás nem hagyott időt a védekezésre. A támadó ijesztőre borzolta szőrét és elindult a falka irányába. A vezért elvesztő csapat, bár többszörös túlerőben volt, mégis a menekülést választotta.

Az ember nehezen eszmélt, hiszen az események a perc tőrt része alatt zajlottak. A farkasok bekerítették, hiába vette le válláról puskáját, egy fillért sem adott volna az életéért. Már felkészült a halálra, amikor a semmiből előugrott egy hatalmas ordas, végzett a főnökkel, elriasztotta a többi pákosztost, és ahogy jött, eltűnt az erdő sűrűjében…

 

Yeti Jani beperelte a híres cipőgyártó céget, mert nem talált a lábára való lábbelit. Jó ügyvédje volt, Hiéna Gáspár személyében, így jelentős kártérítésre tett szert. Igen ám, de ettől még nem lett cipője. Sunyi Sanyi az élelmes vállalkozó, jó üzletet szimatolt, megalapította a Big Foot cipőkisipari céget. A bolt beindult és felvirágzott. A baj csak az volt, hogy Jani volt az egyetlen vevőjük, mivel Ő volt fajának egyetlen példánya a környéken. Ráadásul el is költözött a Himalája tetején lakó rokonokhoz. A vállalkozás befuccsolni látszott, amikor Sanyinak, nagyszerű ötlete támadt. Kis átalakítással a cipőkből, luxus egérházakat varázsoltak. Az újszerű dizájn világhírűvé tette a céget…

 

Lajos úr, a kutya, különleges volt a maga nemében, ugyanis nem utálta a macskákat. Már kölyökkutya korában is szégyenkezett a családja miatta éppen eleget. A játszótéren állandóan a kiscicákkal homokozott, fajtársaival nem jutott semmire. Aztán a család nagy megkönnyebbülésére, elkerült a szülői háztól, önálló kutyaól tulajdonos lett, saját gazdival és őrizendő területtel. A gyerekkorának tapasztalataiból kiindulva azonban elfojtotta a macskák iránt érzett szimpátiáját. Jobban mondva, kifelé azt mutatta, hogy mennyire gyűlöli a tejfölös szájúakat, de éjszakánként együtt bandázott velük…

 

Az erdőkerülő, reggel óta rótta szokásos körútját. Magasan járt már a Nap, megéhezett. Leült egy kivágott fatörzs mellé. Akkurátusan kihajtogatta konyharuháját, ráhelyezte a nagydarab kenyeret, mellé a sózott szalonnát, a lila hagymát, valamint szülinapjára kapott halefját. Egy pillanatra elfordult, de amikor visszatekintett, az egésznek mát csak a hűlt helyét bámulhatta. Körülnézett, tőle nem messze épp egy bokorba próbált beugrani a tolvaj. A károsult utána eredt. A rablónak nem volt szerencséje, ugyanis az erdőkerülő amatőr gátfutó lévén gyorsan utolérte őt. Elé toppant és így szólt:

- Na, de medve, hogy képzeled, hogy csak úgy elviszed az ebédemet?

A mackó lesütött szemmel, visszaadta a szerzeményt, csendesen motyogva próbálta menteni a helyzetet:

- Tudod, éhes voltam…

- Kérhettél volna, Te bélpoklos..., na, gyere.

Visszaballagtak a fatörzshöz, helyet foglaltak. Az erdő őre katonákat gyártott a medvének, jól beszalonnáztak, közben_megbeszélték a világ dolgait.

A pákosztos megköszönte a szíves vendéglátást és még egyszer elnézést kért tettéért.

A férfi, ahogy hazaért töviről-hegyire mindent elmesélt a nejének és a gyerekeknek, mi is történt vele.

Másnap, újra nekieredt és rótta az erdőt. Amikor elérkezett az ebédidő, nekikezdett a szokásos ceremóniának, majd megszólalt:

- Medve, hallom, hogy itt vagy, gyere elő nyugodtan…

- Nem szeretnék visszaélni a vendégszereteteddel, meg akartam várni, amíg befejezed, hátha marad utánad egy kis maradék. –jött a válasz.

- Ne kéresd magad, az asszony neked is csomagolt…

Na, erre már nem kellett másodszor is kérni, ott is termett. Leesett az álla a terülj-terülj asztalkámtól, alig bírta ki, hogy ne habzsoljon bele mindenbe.

A lakoma után pihegve heverésztek a fűben. Az erdőkerülő megkérdezte:

-Te, medve tudod, hogy hol lakom én?

- Persze, közvetlenül az erdő mellett.

- Akkor tolmácsolom a nejem meghívását, a szombati ebédre, pontban délben. Az egész család kíváncsi az én kenyeres pajtásomra…

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Így szabadulj meg a tokától!