Mini karácsonyi mesék

Az ünnepre, egy kis szellemi ajándék...

 

Nyúlanyó idegesen járkált az aprónép között. Most is türelmes volt a kicsikkel, szívesen játszott velük, de a gondolatai máshol jártak. Nyúlpapa, aki ismerte párja minden rezdülését, észrevette a jelet, és egy alkalmas pillanatban megkérdezte a nejét:

- Drágám, mi a baj?

- Csak annyi, hogy mindjárt itt a karácsony és nem tudom, hogy mit kapnak a porontyok ajándékba – jött a válasz.

- Egyet se félj, majd én intézem, már kitaláltam valamit.

Azzal Nyúlpapa szedelőzködni kezdett, felvette hátizsákját és nekiindult. A minap ugyanis felfedezett egy csodálatos, télire kint hagyott káposztafejet a mezőőr kertjében. A terv kockázatot rejtett magában, mert a mezőőrnek villámló botja és egy négylábú segítője is akadt.

Amikor odaért, óvatosan körbekémlelt. Sehol senki. Összeszedte a bátorságát, betüremkedett a kerítés alatt, és máris ott állt a kiszemelt mellett. Innen, testközelből, sokkal nagyobb volt, mint gondolta. Többször körbejárta, közben vakargatta a fejét. Amíg a probléma megoldásán gondolkodott, megfeledkezett a legendás óvatosságáról. Egyszer csak maga mögött szuszogást hallott. Gyorsan megperdült, a földbe gyökerezett a lába a látványtól: egy böhöm nagy, nyálcsorgató, tömpe orrú kutya állt ott, vérben forgó szemekkel.

- Miben mesterkedsz, te nyúl? – kérdezte a hústorony.

- Én csak… én csak – hebegte Nyúlapó.

A birtokvédő egészen közel lépett, érezte a forró leheletét, várta, hogy a félelmetes álkapcsok kettéroppantsák a gyenge gerincét…

Lassan nyílt a nyúlház ajtaja, Nyúlapó lépett be rajta, halkan megkérdezte a nejét:

- A gyerekek már alszanak?

- Igen, most fészkelte be magát Izgága is az alomba. Sikerrel jártál?

- Gyere ki, megmutatom.

- Azta, mekkora káposzta, ezt be sem tudjuk vinni a házba, akkora, majd idekinn átkötöm egy szalaggal – lelkendezett Nyúlanyó.

De, hogy tudtad ezt hazacipelni?

- Az igazság az, hogy volt egy kis segítségem. Mindjárt szólok neki, csak elbújt a bokorba, mert nem akart megijeszteni. Bikfic, előjöhetsz!

A megszólított kikocogott rejtekhelyéről.

- Kezit csókolom, Bikfic vagyok, a mezőőr házőrzője. A kedves férje betért hozzánk vásárolni. Láttam, hogy nem boldogul a hazaszállítással, ezért segítettem neki. Tudja, nemrég születtek nekem is kölykeim, én is tudom, milyen nagy gond az ajándékozás. Na, futok is haza. Boldog karácsonyt! – azzal elinalt.

 

 

Rókáéknál karácsonyeste volt. A kölykök a tévét bámulták, hatszázharmincnegyedszer nézték meg a „Reszkessetek betörők” összes részét. Ma is hiába szurkoltak a betörőknek, megint Kevin győzött. A gyereksereg csalódottan ment lefeküdni. Aztán megvigasztalódtak, mert ebben az évben mindegyikük plüssnyuszit kapott karácsonyra, alvótársnak. Amikor minden elcsendesedett, a szülők kiültek a ház előtti teraszra. Beleszimatoltak a friss levegőbe, nézték a kopasz fák ágai közt átkandikáló csillagokat.

- Hányadik alom ez az idei? – kérdezte a családfő.

- Bizony már a hetedik – válaszolta büszkén az anya. Szerintem ők az eddigi legéletképesebb csimotáink.

- Igen… igen – dünnyögött az orra alatt Róka Vendel. Gondoltál már arra, hogy felhagyunk a gyerekvállalással és kettecskén élnénk tovább?  

- Soha! – jött a gyors válasz.

- Azt hiszem, én sem tudnám megszokni a csendet, kell, hogy gyermekzsivajjal teljen meg a ház. Ezért érdemes élni. Na, gyere, nézzük meg, hogy nem rúgta e le a takaróját valamelyik rosszcsont…

 


A karácsonyi szünet után, az erdei iskolában, az állatkölykök dicsekednek, hogy ki mit kapott a szeretet ünnepére. Az Unikornis volt a leglelkesebb:

- Képzeljétek, egy csodálatos My Little Pony készletet kaptam. Van hozzá lovaskocsi, meg óriáskerék is, azon tudnak a pónik szórakozni.

A Kiwi madár, kicsit morcosan szólalt meg:

- Nálunk azt hitték, hogy viccesek, ha kiwi gyümölcsöt kapunk ajándékba. Ha… ha…

- Én egy gyönyörű hajkefét kaptam, aminek a hátsó fele tükör és nézegethetem magam benne – csatlakozott a beszélgetésbe Sün Ágota.

A többiek is elmondták, hogy kit mivel leptek meg: Medve Béla egy díszdobozos Micimackó DVD-t, Hangya Ede Legolandot, Vadkacsa Réci egy vadászidegesítő sípot, Béka Béci gólyariasztó sprayt, Lajhár Vendel, futópadot, Százlábú Gedeon cipőtisztitó készletet, és Kígyó Lukrécia egy nyakba való boát kapott.

Már csak Majom Samu volt az egyetlen, aki nem nyilatkozott.

A többiek faggatni kezdték.

- Ne is kérdezzetek, úgy sem mondom el – morgott Samu.

De végül addig macerálták, amíg ki nem bökte:

- Ha tudni akarjátok, egy divatos, piros, mű majompopót. Még azt akarták, hogy abban jöjjek iskolába, még mit nem…

 


Teknőc Mizse, a mocsári teknős, nemrég ünnepelte 186. születésnapját. Amióta öntudatra ébredt, azóta magányosan tengette az életét. Szabadidejében rengeteget olvasott, otthon volt a tudományokban, a művészetekben, de még az okkultizmusban is. Abból élt, hogy tanácsokkal látta el a hozzá betérőket.

Este a tévé jelentette számára a kapcsolatot a külvilággal. Most, hogy közelgett a karácsony, mosolyogva nézte az állatokat, ahogy az áruházakban megvadulva tépik ki egymás kezéből az ajándékokat, mérgezett egérként tologatják az élelemmel dugig megrakott bevásárló kocsijukat.

 

Aztán megérkezett a szent este. Nem tudta megmagyarázni, de ilyenkor mindig elszorult a szíve. Ezért ezen az estén - az utóbbi harminc évben -önvédelemből nem kapcsolta be a tévét, korán lefeküdt. Igaz, hogy nem tudott elaludni, csak forgolódott az ágyában, számolta a percek múlását, szerette volna, ha már másnap lenne… 



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek