Mindhalálig

Egy gyönyörű vasárnapi hajnalon született. Kicsiny volt, töpörödött, ráncos bőrű. Felsírt, mellette mosolyogtak.

-- Olyan szép vagy, és annyira jó gyerek! - mondta később anya, majd magához ölelte.

-- Rossz fiú vagy, sohasem akarsz délután aludni! - korholta az óvó néni.

-- Rohadt egy kölyök ez, mindig letépi a virágaimat! - szólt a szomszéd bácsi.

Múltak az évek, kamaszodott.

-- Gyere le focizni! - kérlelték a haverok. - Tudod, hogy te vagy a legjobb, nélküled semmi esélyünk.

-- Soha nem lesz belőled semmi - legyintett lemondóan Kovács tanár úr. - Lusta vagy, és még szemtelen is.

-- Imádlak - rajongott Hédike az 10. á-ból.

-- Egy mamlasz vagy - húzogatta a száját Helénke a 11. b-ből.

Aztán mégis felvették az egyetemre, meglett a diploma is.

-- Örüljön, hogy felvettük, tudja, hányan jelentkeztek erre a helyre! - nézett rá szigorúan az első főnöke.

            -- Örüljenek, hogy megszereztek! Tudod, hogy milyen nehéz manapság ilyen jó munkaerőt találni?- mondta a korábbi tanára.

            Talán neki volt igaza.

            -- Zseni vagy, imádlak -- mondogatta neki Elvira szerelmük hajnalán. Aztán összeházasodtak, jöttek e gyerekek. Valahogy minden olyan fáradt lett.

           -- Egy élhetetlen lúzer vagy, utállak! - kiáltott fel egy estén ugyanaz az Elvira.

           -- Apa egy hős! - ellenkezett dühösen a lánya, és elsírta magát.

           -- Apa lúzer, apa lúzer! - kiabált a fia, és odabújt az anyjához.

           A válás után néhány évvel találkozott Ágival.

           -- Zseni vagy, imádlak! - mondogatta a lány, de ő valahogy most már nem tudott ennek örülni.

           -- Zseni vagy, de én nem zsenit akarok hanem, egy férjet - szólalt meg Ági egy este. Többé nem látta.

            Lassan lépkedett fölfelé a ranglétrán. Belekóstolt a politikába is, egyéni jelöltként indult a helyi választásokon.

            -- Ez egy fasiszta - állapították meg róla a baloldaliak.

            -- Gátlástalan hazaáruló - tettek rá jobbról egy lapáttal, s végül egyáltalán nem bánta, hogy ebből az egészből kimaradt.

            -- Remélem, főnök, sokáig közöttünk lesz még, hiszen maga nélkül itt megállna az élet - szólalt meg egy napon a legkedvesebb munkatársa, akit annak idején még ő hozott a céghez.

            Másnap a bezárt ajtón keresztül hallotta, amint ugyanez az ember azt mondja a titkárnőnek:

            -- Mikor akar ez már nyugdíjba menni, azt hiszi, nélküle megáll az élet?

            Egyre többet betegeskedett, napról napra fogyott az erő.

            -- Őszinte leszek magához, nagyon súlyos az állapota - mondta a professzor a kivizsgálás után.

            -- Ugyan, apuka, ne hagyja el magát, hiszen ez csak egy múló rosszullét - magyarázta zavart mosollyal a lánya, aki, mielőtt meglátogatta, elbeszélgetett a professzorral.

            Ő csak feküdt és feküdt a nagy, tiszta fehérségben. Lehullott róla minden, ami az elmúlt évtizedekben rárakódott. Eltűnt Kovács tanár úr és a szomszéd bácsi, Hédike és Helénke, a jobboldal és a baloldal. Kicsiny lett, töpörödött, ráncos bőrű. Egy gyönyörű vasárnapi hajnalon ment el. Talán mosolygott. Mellette felsírt valaki.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#7. 2012. január 2. 19:49
Jól tettem, hogy kivártam a "láthatóvá válást". Érdekes és értékes alkotásnak tartom az írásodat.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. január 1. 16:24
Döme Zsuzsa
#6. 2012. január 1. 16:24
Szeretném jelezni, hogy a kép alatt nálam nem található szöveg. El fogom olvasni, mihelyt láthatóvá válik.
Answer
#5. 2011. december 30. 19:17
Levetitett élet...
Tömör összefoglalása egy sorsnak.
Tetszett!
Buék!
Szeretettel: answer
Mara
#4. 2011. december 30. 16:58
Szomorú, életszagú írásodhoz gratulálok: Mara

B.Ú.É.K.
katuska
#3. 2011. december 30. 16:54
Ez teljesen oké.Gratulálok!
janos
#2. 2011. december 30. 14:44
Kedves Oké!
Úgy néz ki, hogy ebben az írásban nem miden oké!
Nagyon szomorú de ugyanakkor jó is. Gratulálok!
Sajnos lassan mindannyian elmegyünk.
János

BÚÉK!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek