Minden Ő!

"Köszöntéséért, egy mosolyáért, öleléséért ereimbe millió kis vágy osont"

 

 

I.

Köszöntéséért, egy mosolyáért,
öleléséért ereimbe millió kis
vágy osont:
így igézzük egymást...
(... másod, másunk úgysincs...)

II.

Már el nem feledem, Ő:
mámoros virág
a világ tetején, naponta
új csodákat terem,-
ha átkarol,
napjaim édesednek...
(... méz illatú teste még köröttem...)

III.

Holdfehér lábnyomától
nap mind nap majd meghaltam:
annyira akartam!
Ő az emberi viszonyom, az asszonyom,
a szemérem magába fogadja
egy-egy pillanatra,-
elfogódva, megbabonáz...
(... kit érdekel más, ha Ővele hálsz?...)

IV.

Alkony s virradat a hintád,
csepp örömed minden virág,
minden hibád felgyújt,
nyitja-csukja szárnyát bennem a
szerelem, a vidámság...
... visz mindent az öröm...

V.

Ő a halhatatlanság:
de nem könnyű ékszer,
utánozhatatlan!
Követem magamban irgalmatlan,-
ég érte lázam, gyönyör, millió veszély,
kínban-lángban forgó szeretet...
... bennem, benne a csoda, egymásban létezünk...

VI.

Bűvölt idő: ebben élek.
Szabad vagyok, mert hozzád kötődöm,
mert elfogadtalak,
enyémnek kaptalak...
Magadban hordozol.
Gyönyörű kagylód színes gyűrűjében
nap, mint nap elégek:
megőrzöm aranyát...
(... a végzet keretében e vétség rám bizonyult...)

VII.

Élni segíts,
te mégis lüktető,
Örök-öröm-Jelenidő!
Tekints reám,
szerelemből fontam a ruhám,
növekszik az ábránd,
miként az áldozati láng,-
ó, te tetszhalott föld:
végleg megöröklöd?
Parázslón sistereg a vér
- minden szavában -
Ő az Üdvösség...!
Utam nincs más!

VIII.

Egyszerű bennem a béke,
mióta te vagy édessége, menedéke,-
növekvő árnyad bennem
ragyogássá fakadt,-
időfonákja bennem szerelmet áldoz
halhatatlanságodhoz...

IX.

A megszentelt pillanat sem lehet
Nála hatalmasabb,-
e földi nászban
tenger-kagyló méhe
egyszerű részegség:
tép, fogalmaz, tép...
... magasztalom egyre...

X.

Hiszen él még tarka,
tág mezőkben, tölgyesekben,-
tündöklő, veszélyes könnyekben,
képzelt égi légben, téridőkben,
elképzelt képekben,
sötét, csillagos messzeségben,
kanyargó útban, minden büszkeségben...
Soha el nem enyész...

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#4. 2011. augusztus 10. 14:54
Ez a vers tetszik,szép! Gratulálok!
János
agnes-senga
#3. 2011. augusztus 10. 13:11
Elbűvöltek a sorok, ...szeretettel agnes
Balage
#2. 2011. augusztus 10. 12:04
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek