Míg van szavam

"Minden mindennel összefügg"

 

Minden mindennel összefügg.
Tollamban nincsen varázslat.
A csoda messze költözött 

és ellent mond önmagának.

Lassuló véremet érzem.
Lapátra tenném én magam.
Nem vagyok a tükörképben.
Keresem mindig, hasztalan.

Hiányzik élet a létből! 
Nem is volt benne sohasem? 
Nyugalom sincsen már régtől 
háború van, és küzdelem.

Mit ér a büszke öntudat
zászlót fennen lobogtató,
ha egyébként egy senki vagy 
rossz verseket írogató?

Mégis őrzöm mi megmaradt 
fiókba zárom irigyen.
Tudom hogy semmi virradat 
nem látszik át a fellegen.

Dossziékban egy lét nyoma 
betűkbe oltott az élet.
Versbe mondtam én ostoba 
és meztelen lett a lélek.

Védtelen lettem csontomig.
Porrá zúzhat engem bárki.
Taposhat rajtam hajnalig 
nekem már nincs mire várni.

Ágon billeg száraz levél 
lehull e, nem rajta múlik.
Jövő már új rügyről mesél 
ami majd helyette nyílik.

Így billegek lét peremén 
és màr az ősz sem kegyelmez.
Lehullok én a nagy legény 
lefoszlik rólam a jelmez.

Alatta a meztelen én 
meg a néhány versnyi élet.
Sorsom nem volt egy lányregény 
míg szavam van, addig élek.

2016.09.16.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek