Mese elalvás előtt

Három kis sün úgy dönt, nem fogad szót az öregeknek, és nem alszik téli álmot.

 


A magamfajta kis sünöket illik tanulságos történetekkel traktálni, mielőtt téli álomba merülnének, de ezt szerencsére nagyapó is tudta, és nem akadt nála nagyobb mesélő sehol a vidéken.

‒ Jobb, ha tudod, kis unokám, az élettapasztalat fontos dolog. Tiszteld az idősek véleményét, többet láttak és megéltek, mint te! Ha azt mondják, téli álmot kell aludnod, és ez így van jól, ne vond kétségbe a szavukat! Most néhány kis sünről fogok neked mesélni, akik nem akartak hallgatni az öregekre. A sors meg a szüleik jóvoltából Pitének, Rétesnek és Kuglófnak hívták a három testvért. Eleinte elfogadták, hogy muszáj tavaszig aludniuk, de egyre kíváncsibbak lettek rá, mi lehet odakint, amikor mindenki szendereg. Gyakran kérdezgették a véneket, ám azok nem tudták, hisz mióta világ a világ, egyetlen sün sem dugta ki az orrát, amikor hidegre fordult az idő. Az apró csínytevők úgy döntöttek, maguk járnak utána az igazságnak. Mielőtt elérkezett az alvás ideje, dugót rejtettek a fülükbe. Krémes nagyapó hiába beszélte el nekik a legvarázslatosabb történeteket, egy kukkot sem hallottak belőlük. Eljátszották, hogy húzzák a lóbőrt, és sikerült megtéveszteniük a felnőtteket. Amikor már mindenki hortyogott, kimásztak a jó meleg üregből, és felfedezőútra indultak. Rettenetesen fáztak, és a tájat valami furcsa, fehér lepel borította körös-körül, amihez hasonlót még sohasem láttak.

‒ Menjünk vissza ‒ javasolta Pite ‒, rossz érzéseim vannak.

‒ Ugyan már ‒ intette le Rétes ‒, ne légy olyan gyáva nyúl, mint az öregek!

‒ Szerintem inkább játszunk ‒ vetette fel Kuglóf, aztán kemény gombócot gyúrt a hófehér valamiből, és kacagva orron dobta Pitét.

Több se kellett nekik, hatalmas hancúrozás kezdődött. A bajkeverők ráéreztek a mókára, és vidáman hajigálták egymást a különös golyóbisokkal. Annyira belemerültek a szórakozásba, hogy közben rájuk esteledett. Akkor azonban észbe kaptak, különösen mivel az egyik fatörzs mögül parázsló szempár meredt rájuk. A gonosz tekintet egy kiéhezett ordashoz tartozott, aki a húsukra fenekedett. Megijedtek, mert eszükbe jutott, hogy Krémes nagyapó azt mondta ezekről a fenevadakról, ha nagyon dühösek, még a tüskék okozta sebekkel sem törődnek, és elpusztítják az útjukba akadó sünöket.

‒ A folyóhoz ‒ kiáltotta Pite ‒, ott majd elveszíti a szagunkat!

A terv más évszakban működött volna, csakhogy a kis menekülők nem ismerték a telet. A szépen csordogáló víz helyén kemény, csúszós kéreg várta őket, de végül rámerészkedtek. A farkas utánuk vetette magát, de a csillogó valami nem bírta el. Repedések futottak végig rajta, és a beste toportyán vonyítva a mélybe veszett. Pite, Rétes és Kuglóf a félelemtől reszketve hazamenekültek, és jól elrejtőztek a családi üregben. Biztonságba kerültek, ám tartottak tőle, hogy nehezen vészelik át a telet, miután egy felnőtt sem maradt ébren, aki elringatta volna őket. Végül a legkisebb, ám legfantáziadúsabb süni megtalálta a megoldást; addig mesélt mindenféle csodálatos dologról a két nagyobbiknak, amíg elszunnyadtak. Utána már csak magában folytatta, míg neki is álom nem jött a szemére, amikor pedig tavasszal felébredt, megfogadta, hogyha egyszer unokái lesznek, nekik is elmondja majd ezt a történetet, hogy megértsék, milyen fontos dolog téli álmot aludni.

‒ Nagyon szép mese volt, Pite nagyapó ‒ mondtam elnehezülő szemhéjjal, aztán elszenderedtem, hogy a tavasz karjában ébredjek.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Maggoth
#8. 2012. április 8. 21:26
Köszönöm a sok kedves véleményt! :)
Fer-Kai
#7. 2012. április 8. 20:36
Amikor az ügyes író ügyes marketinges is.
jakabe
#6. 2012. április 8. 20:26
Aranyos! Tetszik!
Ruder - Jana
#5. 2012. április 8. 17:25
Igazi mese. Szeretik a gyerekek. ( kipróbáltam )
Gárdon Ágnes
#4. 2012. április 8. 15:47
De édes mese!
Eliza Beth
#3. 2012. április 8. 10:39
Már hiányoltalak, Maggoth! Jó kis mesét hoztál! :-)
Balage
#2. 2012. április 8. 10:23
Aranyos mese. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek