Mese az Beregszászi Bátor Való Világ VI Vencelről, annak tündökléséről és bukásáról

Ez bizony egy gyanús mese, nem áll jól még a szeme se.

 

Egy kisváros a Vérke partján,
ott születtem, ott a Hazám.
Elhagytam, mint anyját a gyermek,
az idő jött: hogy világgá menjek.

 

Az ember felnő, - s már csak ilyen -
indul, mint a kicsi a mesében;
menteni királyt, s a lányát,
gonosz herceg által leigázott várát.

 

Sokáig harcoltam, a herceg ellen elvből
ám vörös pajzsa acél - szónyíl azon eltör.
Feladom a csatát... Megoszlott a sereg...
Éljen hát az új rend! Legyintek, és megyek.

 

Röviden csak ennyi... Ez egy életpálya...
A mesének vége, aludjatok rája.
Én meg felsétálok, ide a Szent Hegyre
Széjjelnézek jár-e ember errefele?

 

 

2014. január 30.

Báró von Shenczky

Vissza a főoldalra
Nyomtatás

Hozzászólások:
Csilla
#8. 2014. február 2. 19:51
Tényleg gyanús ez a mese,
nem a valós élet tükre? :)))

Tragikomikus, mint az élet.

A vers viszont nagyon jóóóó :D

Üdv.

Csilla
Báró von Shenczky
#7. 2014. január 31. 19:42
Köszönöm Barátom!
"Nem adom fel, míg egy darabban látsz..."dalolta volt az LGT
Hogy gyanúsan jó? :) Gyanús!...De azért megköszönöm! :)
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. január 31. 17:12
Báró von Shenczky
#6. 2014. január 31. 19:31
Köszönöm Évikém! A remény ÉL! :) Csatát vesztettem, de háborút nem! :)
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2014. január 31. 16:10
Báró von Shenczky
#5. 2014. január 31. 19:16
Köszönöm szépen! Bizony érzi úgy néha az ember, hogy nagyon megosztják őket, (főleg így választások előtt,) hogy nehogy csatát tudjanak nyerni a háttérben meghúzódó sötét erők ellen.
Most valahogy úgy érzem, tartósan fog zuhanni a forint árfolyama.
Answer
#4. 2014. január 31. 17:12
Gyanúsan jó!
Örülök, hogy olvashattalak, Barátom!
Ui. Azért a csatát ne add fel...
siktár éva
#3. 2014. január 31. 16:10
"Sokáig harcoltam, a herceg ellen elvből
ám vörös pajzsa acél - szónyíl azon eltör.
Feladom a csatát... Megoszlott a sereg...
Éljen hát az új rend! Legyintek, és megyek."

No igen, az elvek, melyektől nem könnyű megszabadulni, és nem is kell. A csata ekkor véget ér, a győzelem elmarad, de...a remény.

Szeretettel olvastam versedet kedves Báró, és örülök, hogy újra itt vagy.

Gratulálok!
Évi
Mara
#2. 2014. január 31. 15:01
Nekem nagyon tetszik a magányos ember meséje.
Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek