Mese a három kismalacról

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy három kismalac.


 

Amikor az édesanyjuk újra viselős lett, elküldte őket, hogy építsenek maguknak házikót. Elköszöntek egymástól és a három kismalac útnak indult.


Az első kismalac találkozott egy vezérigazgatóval, aki zsúpszalmát cipelt és megszólította:

- Vezérigazgató bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót!

A vezérigazgatónak megtetszett a kismalac, nekiadta a zsúpszalmát, és segített fölépíteni a házikót, de olyat, amelyben külön dagonyaszoba, földturkálda, hátvakaró és minden malacluxus megtalálható volt.


A második kismalac egy deszkákat cipelő vezérigazgatóval találkozott. A második kismalac megszólította:

- Vezérigazgató bácsi, add nekem a deszkádat, hadd építsek belőle házikót! A vezérigazgatónak megtetszett a kismalac, nekiadta a deszkát, és a házikót is segített fölépíteni, ebben is volt dagonyaszoba, földturkálda, hátvakaró és mindenféle malacluxus.


A harmadik kismalac az öregapámmal találkozott, aki téglát cipelt. A harmadik kismalac megszólította:

- Öregapám, add nekem a tégládat, hadd építsek belőle házikót!

Öregapámnak megtetszett a kismalac, nekiadta a téglát, még segített is neki fölépíteni a házikót. Ebben a házikóban nem volt sem dagonyaszoba, sem földturkálda, sem hátvakaró, de még luxus sem, viszont a malacka kedvére dagonyázhatott az udvaron, túrhatta orrával a földet és öregapám saját kezével vakargatta a hátát és a füle tövit.


Az első kismalac vezérigazgatója növekedési hormonnal dúsította a malacka napi tápszeradagját, így hamar elérte a vágósúlyát. Ekkor a vezérigazgató levágatta és mindenféle adalékokkal, állományjavítókkal elegyítve kicsi dobozkába porciózta a konzervgyárában, a konzerveket pedig eladta az üzleteiben a munkába siető embereknek.


A második kismalac vezérigazgatója is növekedési hormonnal dúsította a malacka napi tápszeradagját, így az is hamar elérte a vágósúlyát. Ekkor ez a vezérigazgató is levágatta, majd a husikáját mesterséges ételszínezékkel és ízfokozókkal felturbózva a szupermarketeiben adta el az ott vásároló háziasszonyoknak.


Öregapám természetes táplálékon, törökbúzán, pityókán, moslékon tartotta a harmadik kismalacot így az is hamar elérte a vágósúlyát, és én olyan finom disznótoros vacsorát ettem, hogy még ma is nyalom a tíz körmöm utána, ha meg nem haltam.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Döme Zsuzsa- Pipacs