Mégis élni akarunk

sorsunk

A végtelen idő tengelyén

folyton forog a végtelen tér.

E dimenziókban végtelen sokféle

létező változik, születik, kopik.

Van-e kezdete? Van-e vége?

Még soha senki nem vette észre.

Porszemek vagyunk benne,

sorsunk kötelére kifeszítve.

Élők és élettelenek, rabok,

mozgásra képesek és mozdulatlanok.

Szerkezetek és szervezetek,

automaták és vezéreltek.

Rengeteg szenvedés vár ránk,

mégis, élni akarnánk.

Ki érti ezt? Ki érti ezt?

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!