Megérkezésem a múltba

Hosszú idő telt el, hogy ismét láthattam szülőhelyemet. Megihletett a régmúlt ezer emléke, a visszaemlékezés megfoghatatlan érzése vezette tollamat.

             Megérkezésem a múltba

Hát itt vagyok újra - mint kisgatyás gyerek

futok végig a poros keskeny utcán, gondolatban

lógok a nagyfejű bámulónak mintázott csapon

folyik ki szám két oldalán a csillapító nedű s ragyog.

Ímhol az égnek két karját mutató vén cseresznyefa

melynek ágain majom módjára csüngtünk

ettük édes termését köpködtük a piros magot

és kárálva reppentek szét a kapirgáló tyúkok

ha Jani közéjük fura formájú mészkövet dobott.

Még nem értem fel a léckerítést, alatta ültünk

csúzliba kavicsokat gyűjtöttünk verébháborúhoz

kertkapukhoz ócska gumilabdát rúgtunk koszos-boldogan

és nagyanya szólt - Gyere be fiam eleget játszadoztál

mindjárt este van... mintha most is hallanám.

Szúrt az oldalam ahogy húzott kecskénk láncával, ki

a rét felé, szánkázok utána gatyaféken - Mici, kiáltok

állj meg... és horpadt bádogvödörben vizet tettem elé.

Kacsáztam a papa biciklijével nagy volt nekem

meg nehéz, alul átvetve köszörültem rajta, által indán

tökön, emlékszem ahogy magamat fél lábbal tovább

lököm, aztán fel az égig a szederfán lógó hintán.

Olyan boldogság milyen akkor volt nem érkezik

azóta sem, zsíros kenyeret majszoltam önfeledten

hogy létezik szebb világ nem foglalkoztatott.

                                      *

Ezen tépelődtem, felsejlik az én-volt gyerek képem

és a előbukkanó emlékeket hasonlítgatom,

minden összement itt mint lilliputban...  mormolom.

Aztán jut eszembe, egy fenét csak én lettem nagyobb.

Nem szállok ki bambulva az ülésen fészkelődök,

egy ismerős arc,  idősödő nő megy keresztül

itt felejtkezett tétován pöfögő járművem előtt,

az én Mimim, rám néz látom nem tudja ki vagyok,

a szomszéd kislány, istenem... ahogyan tovább siet

mélázva még egyszer utánanézek, végül gázt adok.