Megbánás éneke - Éljen a szerelmesek napja!

Ó, ha ismét veled lehetnék

 

 

A szélt kértem én

   egy csendes susogó nyári estén

       lopjon lágy csókot homlokodra,

           hisz eltűntem előled feketén

                suhanón, a messzi édenből

                    magányos fény tér a dombra

 

 

E semmitlen fény én vagyok,

    kezeim kékesen hűlő zsarátnokok.

        Csillag szemem immár nem ragyog,

            elmostak mindent a sötétlő habok

 

 

Az elmém kértem én

     vágyódón susogó nyári estén,

        gyöngyladikján usztassa felém

            sziporkán, édes képzelt alakod

                ringatva, a messzi édenből

                    a magányos fény megtér.

 

                                                                 oldwolf

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
freesya
#4. 2011. január 25. 10:20
Nagyon szép vers, gratulálok.
Kleopátra
#3. 2011. január 24. 19:47
Tetszik a versed! Gratulálok!
Balage
#2. 2011. január 24. 10:59
Szép. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek