Megbánás éneke - Éljen a szerelmesek napja!

Ó, ha ismét veled lehetnék

A szélt kértem én

   egy csendes susogó nyári estén

       lopjon lágy csókot homlokodra,

           hisz eltűntem előled feketén

                suhanón, a messzi édenből

                    magányos fény tér a dombra

E semmitlen fény én vagyok,

    kezeim kékesen hűlő zsarátnokok.

        Csillag szemem immár nem ragyog,

            elmostak mindent a sötétlő habok

Az elmém kértem én

     vágyódón susogó nyári estén,

        gyöngyladikján usztassa felém

            sziporkán, édes képzelt alakod

                ringatva, a messzi édenből

                    a magányos fény megtér.

                                                                 oldwolf