Még nem válaszoltam

válasz vagy visszhang

 

el nem mondott soraim szövik

naponta öledbe álarcomat,

mögötte kitépett gondolatok, fércük

sem jelent varrást, vázlatok,

nyomtalanná simogat a futóhomok,

a holdfény hanggá porzik,

elszabott képpé,

ciklikus vonyításunk imádja tele,

visszereinket gombolyítjuk,

csomóikkal jelölünk,

mielőtt meghalunk, kitaláljunk,

salakot hevítünk, és fújjuk az ömlenyt

szálakká tört gyöngyeinkért

 

üveggyapot-angyalhaj, kisgömbőc,

mézeskalácsház, vasorrú bábával,

ördögi mesék, hogy ne háborúzzunk

 

satupofák remegnek kockacukorért,

gyűlöletük mind kiadták,

de újból töltenek, és papírra préselnek

 

kérdi minden kődarab és fa, hova

múltak az évek, lassan felérek,

és fejtetőmről az örök hóba kapaszkodva

nézek, bámulom szédülésem,

repülnék, érzem, akarom,

olvadékom kitörésekké válik, és mos,

foltjaim viharba keverik a fluxusokat,

embereket ijesztgetni, itt a vég

 

lavina görget, talán haza találok,

gondolataim vesszőfutása meztelenné,

völgykatlanod visszhanggá hívogat,

… kérdésed bennem még választ keres

 

arcom mosom, kitakarom, azt lásd

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Bartók-Pásztory Díj Zeneakadémia