Meditáció életkoromról

meditáció most változtattam, mert telt az idő



Nyolcvan évet megértem,
háborút, nyomort átéltem.
Vétkeztem a vétkezőkkel,
éheztem az éhezőkkel.
Velük együtt ettem, faltam,
ujjaimat én is nyaltam.
Prédikáltam, mint a papok,
de nem igét, tananyagot.
Tanítottam gyerekeket,
felnőtteket, öregeket.
Én is egyre bölcsebb lettem,
de ezzel nem sokra vittem.
Nyugdíjamból épp megélek,
nem sok öröm ez az élet.
Kórházakban is feküdtem,
gyógyítsanak, könyörögtem.
Mellettem halottak háltak,
Ők is halálomra vártak.
De csak nem jött még a kaszás,
azt üzente: várjak tovább!
Beteg vagyok, fáj az élet,
vidámságom semmivé lett.
Sírdogálok, szomorkodok,
ha elmúlik, verset írok.
nem baj, ha te nem olvasod,
marad mint gyónási titok.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
karola
#3. 2018. január 11. 21:59
Szeretnék hinni a reinkarnációban,
de nem vagyok érzékeny az ezoterikus dolgok viszont érdekelnek
Fer-Kai
#2. 2017. december 21. 13:57
Elolvastam, és elgondolkoztam az öregség, illetve az élet kínjain.

Azt hiszem, már itt, földi életünk során "belekóstolunk" a pokolba, a tisztítótűzbe, sőt az önfeledt éberség pillanataiban a mennyországba is.
Az élet iskoláját is ki kellene járnunk, de bizony újra és újra megbukunk, és egy szünidőt követően életet ismétlünk.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek