#2. 2016. december 29. 13:39
A szerelmes kopogtat a szerető ajtaján.
– Ki vagy?
– Én vagyok – hangzik a válasz.
Felelet nincs, újabb kopogás.
– Ki vagy?
– Én vagyok itt.
Az ajtó nem nyílik, harmadszor is kopog.
– Ki az?
– Én vagyok itt, te magad.
Az ajtó kinyílik.
Dzseláluddin Rumi
(Idézi Hamvas Béla az "Anthologia humana" című idézetgyűjteményében)
A 13. században élt nagy perzsa bölcs (szúfi misztikus és költő) példázata nagyon hasonlít a Tiédre (vagy inkább fordítva).
A középkorban rengeteg arab, illetve arabok által megőrzött bölcsesség került át a kereszténységbe példázatok, legendák, mesék formájában.
Jól van ez így, mert a lényeg közös; a világvallások szellemi magja egyetemes - ugyanaz. Csak a "gyümölcs" húsa és héja változik az adott kornak, helynek, népeknek megfelelően.
A legfontosabb kérdés, amit feltehetünk, bármelyik vallás köntösében, így szól: "Ki vagyok én?"
Sokan "tudják" már teoretikusan, "okosan", "ezoterikusan", hogy mi erre a helyes válasz, de ezt csak a teljes életünkkel, élet-tettünkkel válaszolhatjuk meg - bizonyíthatjuk - igazán.
Igen, világi okoskodás-gazdagságtól, mindenfajta elkülönüléstől mentesen, a világ szempontjából koldusszegényen.
Szépen felépítetted a katolikus ruhába burkolt kis történetet.