Mardosó

Egyedül, mint csillag A sötét, félszeg égen

 

Egyedül vagyok, mint
Ember a tömegben,
Mint hálóba fúrt kis hal
A tengervégtelenben.


Egyedül, mint csillag
A sötét, félszeg égen,
Fényévtávolságra a
Világmindenségben.


Egyedül, mint árva,
Ki anyját hívja sírva,
És parányi élete
Lesz sírkövére írva,


Egyedül, mint vén bölcs
A visszhangos könyvtárban,
Tudós lexikonok
Poros magányában.


Egyedül, mint gazdag,
Dölyfös, rút pénzember,
Kinek mindene megvan,
Mégis élni sem mer.


Egyedül, mint magzat,
Finom burokba zárva,
Ki fejjel lefelé lóg
Tudatlan önmagába'.


Egyedül a csöndben és
Egyedül a Létben,
Emberek közt némán
Az embertelenségben.

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#5. 2013. június 28. 17:32
A magány megtestesítése, vagy talán a kívülállásé...
Remek!
Tetszett!
Juhász Kató
#4. 2013. június 28. 17:19
Gratulálok! Nagyszerű vers, nagyon sokan
éreznek így.
Eliza Beth
#3. 2013. június 28. 10:04
Szép. A 3. versszak tetszik legjobban.
Mara
#2. 2013. június 28. 09:18
Fájdalmasan szép versed sok igazságot takar.
Más-más költői képpel érzékelteted a magányt.
Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek