Mara - Féltelek

Gúzsba kötve visít a féltelek.

 

 

Húsomba vájó gondolatfelhők,

életsugár után sóhajtoznék.

Esőerdő bennem a szeretőm!

Mivel, mondd, mivel kínozhatnál még?

 

Feltettem életem szebbik fátylát

robogó időszekér bakjára,

érzem, szél tépi szakadt foszlányát.

Időtlen féreg lelkem cibálja.

 

Gúzsba kötve visít a féltelek.

Én rontottam el az életedet?


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#9. 2014. május 11. 16:44
Így válik az igéből: főnév. Marából meg költő.
barnaby
#8. 2014. május 10. 07:33
Remek vers,"hétköznapi" a gondolat...és az érzés, emberi...gratulálok szeretettel:B:)
Yolla
#7. 2014. május 9. 15:37
Kedves Mara!

Gratulálok a versedhez!

Üdvözöllek: Yolla
Juhász Kató
#6. 2014. május 9. 13:39
Marám, önmarcangoló versedhez annyit: mindenki maga tehet róla elsősorban, ha elromlott az élete.

Szeretettel puszillak. Kató
Answer
#5. 2014. május 9. 13:38
Természetesen:
Ölellek!!
siktár éva
#4. 2014. május 9. 10:23
Drága Marám!
Eklatáns példája versed annak a mondanivalónak, amikor az egyik jobban szeret, jobban félt, mint a másik. Sőt olyannyira nem félt már a másik, hogy ilyen gondolatok is eszébe jutnak az embernek, hogy megkérdezze:

"Én rontottam el az életedet" azért mert féltelek?

Lehet, hogy most nem jól olvasok a sorok között? Nekem ezt mondja a versed.

Szeretettel ölellek, sok-sok puszi.
Évi
Mara
#3. 2014. május 9. 09:58
Köszönöm, kedves Anzswer!
Hol maradt az "ölellek" :))))

Szeretettel ölellek: Mara
Answer
#2. 2014. május 9. 09:25
Jó vers, gratulálok!
Szeretettel: Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek