Mama

Mosolyával átmelegítette a fázó embert .... Egy vers arról akit a legjobban szerettem, a nagymamámról .

 

 

Mond Uram, lát-e onnan fentről,

mikor régi emlék bennem előtör.

Romos házfalhoz dőlve, egy ajtót látok,

min már nem léphetek be.

Gyermekkorom tüze éget,

becsukom a szemem és látom

milyen volt az élet.

Gesztenyefalevél lehull a földre,

lágy szellő arcom simítja,

úgy érzem itt legörnyednék örökre.

Mond Uram, lát-e onnan fentről,

mikor ígéretem megszegve

arcomon múlt könnye gördül le?

Most is hallom hangját,

látom vigasztaló mosolyát,

ami régen a fájdalmamat elűzte.

Elképzelem vigyázó kezét,

a biztonságot adó melegét.

Szemében láttam tiszta lelkét,

tudom ő értünk élte az életét.

Mond Uram hall-e ott a távolba,

mikor hozzászólok, a belsőmet kitárva ?

Tudom persze... nem kellettek szavak,

hisz rám nézett, tudta ha szívem lassabb.

Mosolyával átmelegítette a fázó embert,

Ő volt, kitől a szív erőt nyert.

Lábam oly nehéz nem akar mozdulni,

de lelkem már nem bírja felfogni,

hogy egy emberi élet nyomait,

érdek volt másoknak gépekkel szétzúzni.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hunyadi-Huszta Brigitta
#8. 2013. április 22. 16:47
Szeretetük, törődésük mindig velünk marad!
Answer
#7. 2011. augusztus 18. 15:14
Szép megemlékezés!
Szeretettel: answer

Ui. A mond helyesen: mondd (háromszor is...)
Zsó
#6. 2011. augusztus 17. 18:58
Szívet melengető, ahogy nagymamádról írsz. Tényleg nem "acélszívre" vall.
Juhász Kató
#5. 2011. augusztus 17. 18:34
Őszinte szeretet sugárzik versedből.
Gratulálok, jó ilyeneket olvasni!
acélszívű
#4. 2011. augusztus 17. 18:33
Köszönöm szépen !

Gabi
előzmény: janos hozzászólása, 2011. augusztus 17. 18:00
janos
#3. 2011. augusztus 17. 18:00
Nagyon szép gondolatok.
Ezt a verset nem egy ''acélszívű'' költő írta.
Szívből gratulálok!
János
Balage
#2. 2011. augusztus 17. 15:11
Szép költemény.
Szép ima.
Nagyszerű megemlékezés.
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek