Málna néni és a Zabgyerek

Barátainak többsége Angliában él, nem is megy rosszul a soruk, legalább is az itthoni körülményekhez képest. Nem számít, milyen munkát végeznek, ha jól megélnek a jövedelmükből.

 

A falu főutcájának végén, a vasútállomás előtti utca sarkán lévő L alakú épület utcafrontján ott virít a kétszárnyas bejárati ajtó felett a Nemzeti Dohánybolt felirat, a 18 éves korhatárra vonatkozó logóval együtt, mégis mindenki tudja a faluban, hogy a helyiségbe belépve a nagykorú állampolgárok háromféle szenvedélyük kielégítésére számíthatnak. Vásárolhatnak sajtótermékeket, dohányárut és palackozott italokat, sőt, ez utóbbiakat akár helyben, a három asztal egyikénél el is fogyaszthatják. A kívülálló joggal hihetné, hogy ez egy nagyon sikeres és nyereséges vállalkozás. Az lehetne, ha nem egy kétezer-kétszáz lelket számláló település két dohányboltjának egyike lenne, mellyel szemben, az utca túloldalán reggel hattól este tízig nyitva tartó élelmiszerbolt van. 

Télen, amikor a helybéliek még javában a saját készítésű borukat és pálinkájukat fogyasztják, igen csekély a forgalom. Kevés a rendszeres újságvásárló és a dohányáruból is többnyire az olcsó, zacskós dohány fogy. Ebből egyre nehezebb kigazdálkodni a megélhetési költségeket, mert ott a rezsi is, a fűtés és a világítás, és az árukészletet is finanszírozni kell.

A pulton sorakozó iratok fölé görnyed a magas, vékony, húszas évei közepén járó fiatalember. Szeme előtt virtustáncot járnak az árurendelési nyomtatványok üres rubrikái és a közműszolgáltatók feladásra váró sárga csekkjei. Percek alatt kitölthetné a nyomtatványt, csakhogy a dohányárut két nap múlva kiszállítják és készpénzzel kell kifizetni a számláját, a kasszában azonban annyi bevétel sincs, amiből a csekkeket befizethetné. 

- A kurva életbe! - tehetetlen dühében nagyot csap öklével a pultra. 

A kislánya óvodai ebédjének befizetése is esedékes, amit legfeljebb két napig elodázhat, ám nincs reális esélye annak, hogy addigra valamely csoda folytán lesz annyi bevétele, ami fedezné azt is. Reggel benézett a hűtőszekrénybe, melyben a két doboz tejen és négy kockasajton kívül a levegőt hűtik. A fagyasztóban is mindössze két adag csirke farhát árválkodott. Féléves kisfiának pelenkára és bébiételre van szüksége. Mi lesz velük?! Miért fogadta el keresztapja ajánlatát, hogy költözzenek haza, vezesse az üzletet, használja ingyen a lakást, és neki mindössze havi százezret fizessen a haszonból, a többivel meg úgy gazdálkodhat, ahogyan akar. 

- Ha ügyes vagy Lacikám, akár tisztán háromszázezret is megkereshetsz!

Hogyne! Csak nem tisztán! Neki nincs lehetősége pult alól árusítani a maga főzte kisüstit, ahogyan azt a keresztapja csinálta, mert a népek szemében ő még mindig az a Zabgyerek, akit leányfejjel szült az édesanyja. A mindentudó okos telefonok és a 4D-s televíziók világában az itteniek továbbra is megmaradtak földhözragadt, templomjáró embereknek, akiknek erkölcsi tézisei szerint a gyerek kizárólag családban születhet. A falubeliek negyedszázad múltán sem képesek megbocsájtani Laci édesanyjának, hogy nem ment feleségül gyereke apjához, sőt, büszkén vállalta a leányanyaság előnyeit és hátrányait. Lelkesedése és elszántsága mindössze öt évig tartott, utána lelépett, a nagyszülőkre hagyva kisfia felnevelését. 

- Zabi gyerek! - csúfolták Lacikát a társai, még azok is, akik azt sem tudták, hogy az mit jelent. 

Hányszor ment haza könnyes szemmel! Később egyszerűen Zabgyereknek nevezték és alig várta, hogy elkerüljön egy távoli középiskolába, ahol senki sem ismerte a családi körülményeit. 

Január közepén tizenhárom fokos a kinti hőmérséklet. Az ablakon besüt a nap, fénye éppen a Lsci előtti papírokra esik. Legszívesebben bezárná a boltot, és feleségével, meg a kisfiával elmenne sétálni. Jót tenne nekik a friss levegő, és talán útközben könnyebb lenne megosztani nejével a régóta dédelgetett gondolatát, mely szerint pakolják össze kevéske holmijukat és induljanak neki a nagyvilágnak. Barátainak többsége Angliában él, nem is megy rosszul a soruk, legalább is az itthoni körülményekhez képest. Nem számít, milyen munkát végeznek, ha jól megélnek a jövedelmükből. Keresztapjának, mint munkaadójának eszébe sem jut legalább a téli hónapokban csökkenteni az elvárt százezer forintot, pedig pontosan tudja, hogy keresztfiának amellett a saját megélhetéséhez a minimálbért is ki kellene termelnie, márpedig a kettő együtt szinte lehetetlen. Errefelé szegények az emberek, többségük már nyugdíjas, és csak arra költenek, amire nagyon muszáj, azok között pedig utolsó helyen szerepel az újság és az ital, a cigarettából is kevés fogy, mert sokkal olcsóbb dohányból sodorni a füstölnivalót. 

Összeszorul a gyomra. A kurva életbe! Még a kiutazás költségeit sem tudná összespórolni! Mintha milliom hangya rendezne versenyfutást a gyomrában! Mindig ez van, ha ideges. Kinéz az ablakon, hátha valaki betér hozzá, és beszélgetéssel csillapíthatná a benne lévő feszültséget. A bolt előtt idősebb hölgy a falnak támasztja a biciklijét. Hiszen ő Málna néni! Az igazi nevét nem tudja. Kislánya emlegeti így az idősebb hölgyet, akitől ősszel kapott egy doboz mirelit málnát, és akiről a faluban szállingózó pletykák azt híresztelik, hogy a két hónapja elhunyt nyugalmazott iskolaigazgató, Berkes Janka néni barátnője volt. 

Felpattan a fiatalember, ideje kávét főzni, mert Málna néni a bolti bevásárlás után idejön hozzá, megvenni a napi cigarettáját. 

- Kezit csókolom! - köszönti Laci kedvesen a belépő idős asszonyt. - Tessék helyet foglalni! Meghívhatom egy kávéra? Épp most készült el. 

- Jó napot, fiatalember! Köszönöm. Szívesen elfogadom. 

- Megtisztel vele, Málna néni! Ó, bocsánat! Ne haragudjon! Így emlegeti magát a kislányom!

- Semmi gond! - somolyog az asszony. - Úgy látom, nincs sok vevője. Legalább beszélgethetünk, ha van hozzá kedve. 

Laci tálcán teszi vendége elé a kávét, a tejszínpor és cukor rudacskákkal együtt. A sajátja mellé nem tesz semmit, mert forrón és feketén szereti. 

Kezdetben döccen a szó, bár ennek oka nem a felek közötti negyvenévnyi korkülönbségben keresendő. Megpróbálják zsenge ismeretségük aprócska hajtását szárba szökkentetni. Az idős asszony megissza az utolsó korty kávéját, leteszi kezéből az üres csészét, hogy csak úgy koppan a tálcán.

- Bocsánat! Nem akarom eltörni! 

- Semmi baj! Hozom az újságot és a szokásos cigarettát. 

- Megköszönöm. Azonnal kifizetem és akár elszívhatunk a bolt egy előtt egy bűz rudat! Nekem már csak ez az egyetlen szenvedélyem!

Mit válaszolhatna erre a fiatalember? Semmit. Inkább megkeresi a pult fiókjába eltett ÉS-t, és restelkedik, mert kifogyott a Málna néni megszokott cigarettájából. 

- Milyen másik márkából adhatok? 

- Az már mindegy, gyerekem, csak gyenge legyen. 

Miért nevezte gyerekemnek ezt a kedves fiatalembert? Helytelen! Az unokája lehetne.

- Bocsásson meg, amiért gyerekemnek neveztem, holott az unokám lehetne!

Összenéznek és jót nevetnek Málna néni megjegyzésén. 

- Benn hagyhatom a szatyromat? Ne kelljen rá vigyáznom!

Kinn az utcán senki sem jár. A vasútállomáson fiatal pár várakozik. Rágyújtanak és az idős asszony beszélni kezd, halkan, mintha csak magának mondaná. 

- Negyvenévnyi tanítás után nyugdíjba mentem és mire észbe kaptam, a csend és a tétlenség vastag falat húzott körém, mintegy kirekesztve az élet forgatagából. Hiányzott a gyerekzsivaj, a kollégákkal folytatott beszélgetés. Időmilliomosként képes voltam bevásárlás címén fél napig bóklászni a piacon, éjszakánkét pedig akár hajnalig olvastam, mintha kötelező lenne mielőbb elolvasni az évek során felvásárolt mintegy kétszáz könyvet. Azt hittem, segítségére lehetek a bátyám gyerekeinek, s adnak nekem némi értelmes elfoglaltságot. Nem adtak. Ekkor vetette fel Janka, hogy költözzek ide. Megtetszett az ötlet. Lejöttem. Ám Janka magamra hagyott ebben a számomra ismeretlen közegben. Igazán tudhattam volna, hogy öreg fát már nem lehet átültetni. Szerencsére megtartottam a pesti lakásomat.

- Visszatér a fővárosba?

- Á, nem megyek! Most semmiképpen sem! Még nem adtam fel, hogy beilleszkedjek az itteni közösségbe. De miért is panaszkodom? Magának is megvannak a gondjai. Lám, negyed órája itt toporgunk az utcán és senki emberfiát nem látunk. 

Jobb is ez így! - gondolja Laci, mert a falu szeme mindent lát a füle mindent hall. Biztos benne, hogy a boltos felesége figyeli őket és a legközelebbi vásárlójának rögvest elmondja, hogy a pesti asszonnyal dohányzott az üzlet előtt, közben hosszan elbeszélgettek, már csak az a kérdés, hogy az öregasszony mit akar a Zabgyerektől. 

- Tessék jönni, menjünk be a boltba, mert megfázunk idekinn!

- Menjünk, gyerekem! Igyunk egy teát, most maga legyen az én vendégem! Látom, hogy valami nagyon bántja. Megtisztelne azzal, hogy elmondja nekem a gondjait? Hátha sikerül vén fejemben összeszedni segítség gyanánt némi muníciót. 

Az öregasszony elfoglalja a korábbi helyét, Laci pedig készíti a teát. Percekig a hallgatás csendjébe burkolóznak. 

Mire egymással szemben ülnek és orrukba kúszik a tea párája, addigra Laci meggyőzi magát arról, hogy megbízhat Málna néniben, s kiteregetheti elé gondolatait, amelyek úgy pörögnek fejében, mint ruhák az automata mosógépben. Eleinte bukdácsolnak ajkán a mondatok. Belenéz Málna néni őzbarna szemébe, s ez elég ahhoz, hogy parttalanul áradjon belőle a szó. 

- Látja Málna néni! Huszonhét évesen, kétgyermekes családapaként egyetlen kiút számomra, ha kimegyek külföldre dolgozni! Nem tehetek arról, hogy két év után abba kellett hagynom az egyetemet, elvégeztem a villanyszerelő OKJ-s tanfolyamot és nem kellek sehová, mert túlképzettnek számítok! Vicces, de még az útiköltségre sincs pénzem!

- Mi lenne, ha beszélne a keresztapjával?

- Nem értené meg! Számára csak az élhetetlen Zabgyerek vagyok, és hálás lehetnék neki a kizsákmányolásáért!
- Semmiképpen nem akar itthon maradni?

- Fehér rabszolga legyek a saját hazámban? 

- Biztos, hogy minden lehetőséget mérlegelt?

- A reálisakat mindegyiket! Nincs több ötletem!

- Mit jelent magának a haza? 

- Micsoda kérdés? Fordítsuk meg! Én mit jelentek a hazámnak?

- A jövőt, gyerekem!

- A jövőt? Hiszen jelenem sincs!

- Képes lenne itt hagyni a nagyanyját, aki felnevelte magát?

- Mit tudnék neki segíteni? Örökös kolonc vagyok a nyakán!

- Készítene nekem még egy teát? Telefonálnom kell.

Mérhetetlen dühöt érez a fiatalember és bánja már, hogy beszélgetést kezdeményezett ezzel az öregasszonnyal, aki bármilyen rendesnek is tűnik, úgysem tud rajta segíteni. Ráadásul úgy látja, hogy idetart az öreg Kovacsics Ernő bácsi. Telebeszéli a falut, hogy a Zabgyerek együtt kvaterkázott a gyüttment pesti öregasszonnyal. 

- Jó napot, Lacikám! Kávét kérek és egy hosszúlépést! Kézcsókom szomszédasszony! Meghívhatom egy italra?

- Üdvözlöm Ernő! Köszönöm, már kapom a teámat. 

- Megengedi, hogy ideüljek? Ha holnap is jó idő lesz, akkor átmegyek magához. Jót tenne a gyümölcsfáinak egy kis előmetszés!

- És mibe kerül az nekem?

- Minimum egy tepsi lekváros buktába! 

- Megegyeztünk! Hanem muszáj telefonálnom, kimegyek dohányozni, pár perc múlva itt leszek.

Az öreg Kovacsics mosolyogva figyeli a távozó asszony minden mozdulatát. 

- Én mondom, neked, fiam, boszorkány ez az öregasszony! - jegyzi meg jó hangosan.- Szegény feleségemhez hasonlít. Ha nem lennék ilyen vén, esküszöm, hogy megkérném a kezét.

Laci az öreg elé teszi a gőzölgő kávét és a hosszúlépést. Kivételesen örülne, ha mielőbb meginná mindkettőt a vendég, és békében hazamenne. Vihetné magával Málna nénit is, mielőtt az kiszedné belőle a legbensőbb titkait is. 

- No, akkor szomszédasszony - kászálódik az öreg a belépő Málna néni láttán - jöjjön csak velem! Hazasétálunk, nekikezdhet a lekváros buktához! Tudja, én ma még világosban végzek az előmetszéssel és ragaszkodom a kialkudott munkadíjamhoz! 

Bólint az öregasszony. Igaza van az öregnek! Megtapasztalta, hogy amit barátságból nem tesznek meg az itt élők, azt pénzért nem teszik! Itt a munkáért munkával fizetnek egymásnak az emberek és nem nézik, ki mennyit segített a másiknak. Végre zöldágra vergődhet Ernővel és egymás segítségére lehetnek. 

Röpke fél óra múlva nekilát a lekváros bukta elkészítésének, mely nem is tekinthető munkának. Amint konyharuhával letakarja a kelesztendő tésztát, megcsörren a telefonja. Harmincöt percig beszélget a hívóval.

Másnap reggel csípős, hideg szél kavarja a havas esőt. 

Az öregasszonyt egész éjjel kerülgette az álom. Összetörten, fáradtan kel ki az ágyból. Megborzong, mintha hideg lenne a házban. Sebtében mosdik, öltözködik, becsomagol tucatnyi buktát, és reggel hétkor már Zabgyerek ajtaján kopogtat.

Sápadt arcú, kócos hajú fiatalasszony nyit ajtót és mielőtt megszólalna, a hóna alól kibújik e pizsamás kislány:

- Szia, Málna néni! Mit hoztál? Málnát? 

Zabgyerek meglepődik a kora reggel betoppanó váratlan vendég láttán. Akkor enyhül kissé, amikor kislánya beleharap a buktába, majd felkéredzkedik az ölébe és boldogan majszolja a finom süteményt.

Mentegetőzik a vendég a korai látogatása miatt:

- Szerettem volna mindkettőjükkel egyszerre beszélni és úgy gondoltam, hogy ahhoz sz. az időpont a legmegfelelőbb. A segítségükre lenne szükségem!

Tagoltan, egyszerű szavakkal elmondja, mennyit segítene neki, ha a pesti lakásának havi rezsijét nem neki kellene szerény nyugdíjából fizetnie. Emiatt felajánlja Zabgyerek, hogy költözzenek oda, még állást is talált a fiatalembernek, akit egyik régi tanítványa szívesen alkalmazna eladóként az építőanyag kereskedésében, a fiatalasszony pedig elmehetne bölcsödébe dadusnak. 

- Mit képzel maga?! Hogyan mehetnék dolgozni két gyerek mellett?! Egyébként is! Miért segítsünk magán?

Felesége felháborodott tiltakozása felbőszíti a fiatalembert.

- Szépen kérlek, hagyj magunkra!

- Ne küldje ki a nejét - kéri az öregasszony -, hadd hallja a beszélgetésünket! Emlékszik? A tegnap feltette a nagy kérdést, miszerint mit jelent maga a hazájának? Mire az én válaszom az volt, a jövőt. Ahogyan a búza aratását is megelőzi a szántás, vetés, trágyázás, úgy a jövő alapjait is ma kell megteremteni. A tétlen várakozás egyenesen a kudarc zsákutcájába vezet. Másként is fogalmazhatnám. Abból a zsebből nem lehet semmit kivenni, amibe előzőleg valaki nem tett bele valamit. Jelenleg maga, fiatalember, a tétlen várakozás állapotában leledzik. Ebből kínálok egyfajta kijutási lehetőséget. Magán múlik, hogy él vele, vagy felhőként tovább tologatja az ábrándjait. Nem titkolom, én sem járok rosszul, mert megtarthatom a pesti lakásomat, anélkül, hogy a rezsijét kellene fizetnem, ami a társasházi közös költséggel együtt átlagosan havi harmincötezer forint. Csak azt kellene megfizetniük, lakbért nem kérek. A volt tanítványom azt ígérte, a féléves próbaidő alatt az eladói nettó fizetése százhatvanezer forint lesz. A másik tanítványom a maszek bölcsődéjébe éppen dadust keres, ott a felesége minimum havi nyolcvanötezret kapna. A kettőből együtt már szerényen megélhetnek. Beszéljék meg nyugodtan, ám kérem, vegyék figyelembe, hogy nekem az állásajánlatokra holnap délig kell választ adnom. Viszontlátásra!

A nyugalmazott tanárnő olyan váratlanul távozik, ahogyan érkezett. A havas eső időközben sima esővé szelídült. Nem nyitja ki az esernyőjét, inkább széles mosollyal az arcán komótosan hazasétál. Hárompercnyi az út, ami még arra sem elég, hogy élvezze a helyzetet. Miért ne segíthetné egy fiatal házaspár boldogulását, ha ezzel itthon, a szülőföldjén marasztalhatja?

Időközben elállt az eső. Szürke, borús az ég. Két hónap múlva beköszönt a tavasz. Csak addig kell elviselni a hektikus téli időszakot.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Yolla
#3. 2018. január 29. 19:35
Manapság ritka, mint a fehér holló az önzetlen segítség. Éppen ezért írtam, hogy nekünk, idősebb embereknek nem szidni kellene a fiatalokat, s elítélni amiatt, mert másként viselkednek és élnek, mint mi negyven, ötven évvel ezelőtt tettük, hanem segíteni nekik,mert mások az életkörülmények, lehetőségek, és nem kellene elfelejtenünk, hogy annak idején nekünk is segítettek.
előzmény: Hunter hozzászólása, 2018. január 29. 17:58
Hunter
#2. 2018. január 29. 17:58
Álom, álom! Ilyen nagyon ritkán esik meg! Csak az marad meg, aki maga találja fel magát, mert csak egy dolgot nem lehet átadni: a tapasztalatot! Azt meg kell szerezni és az élet ritkán kínál fel tálcán dolgokat, Többnyire szenvedés az ára minden tapasztalatunknak, de az többé is tesz!
Ritka az ilyen mesebeli jóakaró, bár csak hihetnék bennük!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Így szabadulj meg a tokától!