Malacok

Malacok, szex, vadaspark...

 

 

Amint a törzsfejlődés meghatározott szakaszai egymásra épülnek, úgy épülnek kisgyerekes családok állattartó szokásai is. Nekünk is volt halas korszakunk, míg a felettünk lakó szomszéd egy indulatos ajtóbecsapása után atomjaira nem robbant szét a kétszáz literes akvárium, és ennek eredményeként kis ideig bokáig jártunk guppikban és szifókban, repkedtek mindenre elszánt nimfapapagájok szabadon a lakásban, és volt kalandunk egy különlegesen gonosz és falánk aranyhörcsöggel, aki kedvtelve falta fel visítozó kölykeit.

Egy meggondolatlan vasárnapon keveredett családunk kapcsolatba a tengerimalacokkal. Történt, hogy gyerekeimet krumpliért küldtem piacra édesapjukkal. Milyen nagy piac volt, áradozott gyermekeim apja, vettünk almát, répát, céklát meg egy tengerimalacot. Krumplit, azt nem.

Béla kedves volt, vörös és jólfésült, kényelmesen hevert szellős udvari ketrecében, kapunyitáskor erőteljes visongó hangot hallatott (a szomszéd néni meg is jegyezte, nem rossz hangja van ennek a riasztónak), és izgatottan rebegtette fodros füleit. Szerettük. Aztán egy borozós szombat este barátainkkal beszélgetve megállapítottuk, igen, jó dolga van Bélának, ám élete mégsem teljes, mert nem ismerheti meg a szerelem örömeit. A második üveg bor után férjem másnapra titkos találkát beszélt meg barátjával a piacra, mondván nőt vesznek Bélának.

Így érkezett meg hozzánk Malvin. Kicsi volt, formás, mókás fekete-fehér pofácskájával. Láthatóan jól érezte magát, és kiváló ütemben növekedve versenyt visongott Bélával. Bizonyos ideig tartott ez az idilli állapot, majd miután Malvin testi gyarapodása elérte, sőt meg is haladta Béláét, elkezdődtek a hatalmi harcok.

Nem ismerve a tengerimalacok intim életének rejtelmeit, sokáig arra gondoltunk, a véresre harapott fül is részét képezi a folyamatnak, ám egy idő után szörnyű gyanú kezdett motoszkálni bennem. Ez a Malvin nem is Malvin, hanem Mihály, vagy mit tudom én. A rácsodálkozás után ott álltunk két kifejlett, harcias és szerelemre éhes hímmel, kik vérfagyasztó horkantások közepette vívtak ádáz csatákat. Nap mint nap.

Átgondolva a dolgot, a következő elhatározásra jutottunk, nem kell nekünk többet tengerimalac. Mivel sem az állatkereskedőnek történő felajánlás, sem az elajándékozás nem volt járható út, valakinek kipattant a fejéből az ötlet, vigyük el őket a vadasparkba. Két lányunk vállalkozott az expedícióra, majd miután elbúcsúztunk malacainktól, azok elindultak az új élet felé.

Sajnos az akció nem várt fejleménnyel indult, ugyanis a vadasparki alkalmazott közölte, a túlszaporodást megelőzendő csak nőstény malackák szaladgálnak az állatkert alacsony téglakerítéssel elkerített, Peruról elnevezett részlegében. Nem áll módjukban hímeket befogadni. Ám az én gyerekeim mindig is híresek voltak az eszükről, így volt ez most is. Udvariasan megköszönték a tájékoztatást, és ha már itt vagyunk, nézzünk szét felkiáltással sétára indultak. A perui részleghez érve kivárták a megfelelő pillanatot, és szempillantás alatt becsempészték Bélát és Margitot a körülbelül tizenkét, keserves szinglilétben tengődő nőstény közé.

A hatás azonnali volt, a malaclányok izgatott visongások közepette ismerkedtek a fiúkkal, majd kitört az orgia. Szállt a por, fűcsomók repkedtek a levegőben, amint az eddig cölibátusba szorult két kan teljesítette, amire a természet szánta őket.

Lányaim szemérmesen nézték egy darabig a boldog végkifejletet, majd kisétáltak a kapun. Senki nem vette észre őket. Malacuk volt.

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Tara Scott
#11. 2011. szeptember 27. 20:00
Hát ez óriási volt. Remekül szórakoztam ragyogó stílusban, és humorral megírt történeteden. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Tara
katuska
#10. 2011. szeptember 27. 19:50
Kedves barátaim, köszönöm, hogy olvastatok!
Answer
#9. 2011. szeptember 27. 19:16
Én papagájjal jártam így. Volt egy hímem, találtam a parkban egy tojót(?). Hazavittem, és toll nem maradt egymáson. Kényszerűséből tovább ajándékoztam.
Tetszett az írás!
Szeretettel: answer
Mimmy
#8. 2011. szeptember 27. 18:44
Drága Katuska!
Átélem eme állattartási viszontagságot, 2 gyermekemmel nekem is voltak tartási élményeim.
Annyira édes, amit írtál, egyszerűen imádni való. Jól esett olvasnom soraid, a stílusod nagyon bejön.
A poén tökéletes.
Üdv: Mimmy
Juhász Kató
#7. 2011. szeptember 27. 18:41
Kedves Katuska!
Az első bekezdésben szereplő jószágok mind voltak nekünk is, a tengerimalac korszak valahogy kimaradt az életünkből, /lehet, hogy akkor még nem volt divatban/, de nagy élvezettel
olvastam róluk.
Zsó
#6. 2011. szeptember 27. 18:30
Aranyos mese, szórakoztató.
Gördülékenyen írtad le, hogyan találták meg lányaid a malackák helyét.
Balage
#5. 2011. szeptember 27. 10:53
Tetszett. Grat!
Mara
#4. 2011. szeptember 27. 10:14
Gratulálok írásodhoz, és találékony lányaidhoz is. Szeretettel: Mara
Döme Zsuzsa
#3. 2011. szeptember 27. 08:51
"A krumplit, azt nem" - nagyon ismerős, szerintem más férjekkel is előfordul. Szuper ez is.
Eliza Beth
#2. 2011. szeptember 27. 07:11
Jól szórakoztam. Remek a stílusod, mint mindig. Szegény cölibátusi malackák...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek